2009. szeptember 28., hétfő

Csilis pálinka

Talán nem is említettem, szombaton lakásavató helyett bulizni voltunk, ott, ahol megismerkedtünk, úgy másfél évvel ezelőtt, meg ott, ahol bejelentettük, hogy mi együtt alkotunk valami nagyot. Vagyis valami aprót, amiből majd valami nagy lesz.

Az apropó, hogy miért mentünk, már nem maradt meg, mert sorra végigkóstoltuk a házigazda által gondosan befőzött pálinkát. Csak annyi baj volt vele, hogy az ágyas pálinkában magas volt az ágy, és kevés a pálesz, a szilvásból például alig csorgott ki valami, na de az a szilva, az megszólalt utána (horgolótűvel horgásztuk ki az üvegből). Kezdtük az alap pálinkával, és a sort a csilis zárta, talán látni az üvegen, mennyi volt benne, hát én azt a pálinkát nem éreztem, csak a csilit. Az ánizsos olyan volt, mint az ouzo, a datolyás meg a barackos is finom, a mézes azért nem volt annyira jó, mint a mézes társaságban.

A pálinkáról jut eszembe, hogy a csibének, ha fáj a foga, majd pálinkás ujjal kell dörzsölni a fogínyét, addig nem szabad antialkoholistává válnom.

Egyébként ma lefotóztam, büszkeségem, úgy ült, mint aki pálinkát ivott... még dülöngél.

Nincsenek megjegyzések: