Outsourcing egzotikum

A kiszervezés, azaz outsourcing egy újabb érdekességére, vagy paradoxonára hívta fel figyelmem egy kedves kollega. A cégük hatalmas nemzetközi vállalat, korábban hazai (finn) alvállalkozókkal dolgoztatott, majd tavaly év végén kiszervezte a munkát Indiába. A finn alvállalkozók lassan kikoptak a projektrõl, de a változások miatt a belsõ emberek is inkább leléptek (aki dolgozott már indiaiakkal, talán nem csodálkozik), meghagytak egy-két régi embert, akik 1-2 hónap alatt átadják majd a munkát a barnáknak. Ennek tavaly decemberre kellett volna befejezõdnie. Az átadási folyamat, csodák csodája, még mindig tart, és az az alvállalkozó, aki maga csinálta a feladatok nagy részét, kéthavonta hosszabbítva, kiszámíthatatlan körülmények között, még mindig ott dolgozik, és az indiaiak munkáját "koordinálja". Indiai és koordinálni való meg akad bõven: amit korábban 3 fehér ember (európai) elvégzett, azt most 10 indiai plusz 1-2 régi próbálja ellátni. Nem Indiában, ahol olcsóbb, hanem itt, ugyanabban az irodában. Hol itt a költségcsökkenés?

Addig oké, hogy egy indiai otthon az itteni fizetés harmadát kapja. Az is oké, hogy a 3 drága (?) helyi alvállalkozót le kell építeni, ha helyükre olcsóbban, hatékonyabb munkaerõt kapni. Na de hogy a megmaradt alvállalkozó, plusz a 10 értetlen új, akikre még mindig nem lehet feladatot bízni miért éri meg jobban a multinak, rejtély.

Ha kicsit megkapargatnánk a témát, és számonkérnénk a döntéshozót, hol az igért haszon, elpirulna. Lehet, hogy kiderülne, kapott õ is a tender pénzbõl. "Politikai" döntés volt. Gazdaságpolitikai. Most nagy divat Finnországban a képviselõk és vállalatvezetõk pénzügyeit vizsgálni, rengeteg nagyobb "adományozási" és megvesztegetési ügy került nyilvánosságra. Szerencsére (?) a középvezetõi szinten még nem kutakodnak. Mi lenne, ha kiderülne, én is vittem és én is kaptam karácsonyi ajándékot (kb. egy Tokaji Aszu értékben)?

A másik lehetséges magyarázat a jótékonykodás, ami a finnek kedvenc szabadidõs tevékenysége: örökbe fogadnak vagy keresztszülõk lesznek, távoli országok gyerekeinek, akit soha nem láttak, fizetnek havi rendszeres adományt, vagy a vöröskeresztes vagy vörös félholdas vagy veterán köpenyben adományokat gyüjtõ "önkénteseknek" adakoznak. Arra gondolok, hogy a keletre kivitt munkával szeretnének az ottani nyomoron segíteni. Az indiai mérnök mosónõt tart, szakácsot tart, sofõrt tart, abból a pénzbõl, amit itt kap, 10-20 ember megél. Politikai döntés tehát ez is.

(Egyszer már talán írtam: Afrikában is azért érdemes jótékonykodunk, új munkahelyeket teremteni, mert azzal újabb fogyasztókat és újabb piacot teremthetünk termékeinknek. De hát ez is politika, gazdaságpolitika.)

Mennyivel jobb egy olyan országban jótékonykodni, amirõl keveset tudunk, ahol nem kell élni, ahol nem látjuk, mire fordítják azt a pénzt. Mi lenne, ha abból az összegbõl inkább visszaállítanák azt a 2-3-4 hazai állást? Akkor nem kellene a munkanélküli segélybõl saját hibájukon kívül, a globalizáció miatt munka és bevétel nélkül maradt családokat támogatni.

És akkor talán a takarítónõnek el lehetne mondani érthetõen, hogy naponta cseréljen WC papírt és kéztörlõt, mert ez a jelenlegi sem finnül, sem svédül, sem angolul, sem oroszul nem ért, és még WC-t tisztítani sem tud. És még csak nem is nõ. (Egyszer lefotózom.)