Megmenteni a helyi iskolát (Vantaa esete)

Vantaaban be akarnak zárni egy helyi iskolát. A város úgy gondolja, hogy a kisebb iskolát be kell olvasztani a nagy központi iskolába. A szülõk tiltakoznak. Ennek kapcsán nekem is vannak gondolataim, remélem, érthetõ. A cikket E* osztotta fészbúkon: http://www.asukkaidenvantaa.fi/?p=1665

---
A városnak meg kellene értenie hogy az iskola bezárásával nem költséget csökkent, hanem kiadásokat növel. Ha összevonnak két iskolát, a tanitandó gyerekek száma nem csökken, óraadó tanár ugyanannyi kell. Az óraszám is ugyanannyi marad, hacsak nem vonnak össze osztályokat, de az meg a minőség rovására megy, ami pénzben kifejezhető veszteséget jelent. A szülőknek a gyerekeket távolabbi iskolába kell járatni, ami plusz idő, plusz költség, csak nem a város fizeti, hanem a szülő. Aki viszont a város része, lakója, ügyfele.

A gyerekek távolabbi iskolába járását a város támogatja iskolabusz (Finnországban taxi), diákberlet formájában. Ezek direkt költségek. A munkáját elvesztő tanárnak átképzési támogatást vagy munkanélküli segélyt kell fizetni. Ez is direkt költség, bár lehet, hogy nem a város, hanem az állam vagy a társadalombiztosítás fizeti.* (- lásd alant a kiegészítést). Arról nem is beszélve, hogy a változás hatással lesz a szülők pénztárcájára (indirekt költség), és a várossal kapcsolatos véleményére. Az ügyfél-elégedettség csökken: ha tehetik, igazságosabb, a helyi igényeket jobban figyelembe vevő önkormányzatot választanak, vagy elköltöznek, ami a város bevételét csökkenti. Romlik a városvezetés megítélése, ami pénzben nehezen kifejezhető károkat okoz.

A város feladata a helyi közösségek megtartása és támogatása lenne. Ha kevesebb a tanuló kong az épület, a helyi iskolát kellene inkabb olyan közösségi helyszínné fejleszteni, ami otthont ad a diákoknak (napközi, szakkörök), a helyi és civil szervezeteknek, ami által növekedne a közösség összetartása, identitása? hangulata? és a város megítélése. A plusz feladatkör újabb munkahelyeket teremt, vagy a meglévõket segít megtartani, csökkenti a munkanélküliek számát, csökkenti a kiadásokat. Lehet, hogy ez most a város számára nem költség, ha a segélyeket a társadalombiztosítás fizeti, akkor a városnak költség csökkentés, de az államnak nem az. Arról nem is beszélve, hogy a munkanélküliség rontja a lakosság hangulatát, általános egészségi állapotát, tovább növeli a kiadásokat. A költség nem tûnik el, csak az államnak egyik zsebébõl (önkrományzat) a másik zsebébe (társadalombiztosító) vándorol.

Szerintem, ha kiszámoljuk, hogy az ilyen átszervezéssel ki nyer és ki veszít, az jön ki, hogy mindenki veszít. Látszólag a város spórol, de az állam kiadásai, ha a lakosok hangulatával együtt mindent egybe vetünk, nagyobbak lesznek. Amivel aztán a város is rosszabbul jár.

Lehet, hogy rosszul gondolom, de hajlandó vagyok errõl vitatkozni, akár egy (alkoholmentes) sör mellett.

---
*) Ez egy politikai játszma, kényszerítés: ha az állam nem ad több pénzt a helyi önkormányzatnak az iskola fenntartására vagy átszervezésére, akkor az önkormányzat a magas költségekre hivatkozva bezárja az iskolát, és az állam kénytelen máshogy gondoskodni a lakosságon (pl munkanélküli segély formájában), tehát ezen a módon az önkrományzat mégiscsak az államtól csikar ki több pénzt. Megoldásként lehet, hogy elõbb ki kellene békíteni a feleket (állam - önkormányzat), és az államot kellene rávenni, hogy adjon több pénzt az önkormányzatnak? (Meg lehetne nézni, mi ennek a harcnak az oka: pl eltérõ pártok állnak-e a kormány és az önkrományzat mögött?)