Teszt külföldön

A finn állami vasúttársaság (VR) beszállítója beismerte, hogy az új jegyeladási rendszerének komponenseit külföldön (Indiában) tesztelték. Az új rendszer bevezetésekor fennakadások akadtak, és az állomásokon a jegyautomatákból és az interneten nem lehetett jegyet vásárolni. Az automaták azóta is ideiglenesen ki vannak kapcsolva. A bomba akkor robbant, mikor az interneten megtalálták egy indiai alvállalkozó önéletrajzát, amiben szerepelt, hogy ezt a rendszert indiában tesztelte.

Fasza. Elvisszük a finn vasút rendszereit Indiába, hogy ott teszteljék le nekünk. Jön egy kis vonatjegyár-emelés, és egész finnország vasútja, de legalábbis a jegyeladás leáll. Most fehér abrosszal leterített asztalokon árulják a jegyet a helsinki pályaudvaron. Visszatértünk az elektronikai középkorba.

Seggberúgnám azt, aki ezt a rendszert tervezte, fejlesztette és legfõképp azt, aki tesztelte. Vagy inkább azt, aki a döntést hozta, hogy ott kell ezt a munkát elvégezni. Vagy nem is, inkább azt, aki a pénzt adta nekik, miért nem a hazai programozókat, tesztereket alkalmazta. Elviszik a munkát keletre, itt meg lassan munkanélkülivé válunk. Az outsourcing hazaárulás.

Tapasz

Tegnap céges buli volt megint, egy tapasz bárban töltöttünk el rengeteg időt. Hót éhesen értem oda, mert előtte barlangászkodtunk a tenger szintje alatt 2 emelettel, és csak ott lett nyilvánvaló, hogy azt esszük, amit magunk főzünk. Szerencsére kaptunk oliva bogyót, meg chorizot, meg spanyol szalonnát, olyat, amilyet La Mancha kellős közepén a benzinkútnál láttam lógni ott, ahol a finneknél a talpas poharakat tartják, azzal egy darabig bírtam, aztán a csapatépítés lényege az volt, hogy mindenki csinált valamilyen tapaszt, nekem kettőt is kellet: marinált articsókát és fokhagymás babot, éljen a vega tapasz, de volt bárányból húsgombóc, valami nagyon finom sherry-s gomba, tengergyümölcs (fúj), csirke, meg mittudomén, lestem, mi hogy készül, hátha egyszer kedvem támad a páromnak csinálni ilyen mini ételeket, amitől aztán a végére úgy tele lettem, hogy majd kipukkadtam. Nekem a léggömb jutott eszembe, mikor a hasamra néztem, a kislányom azt mondja a hőlégballonra, hogy gömböc, na az is találó, ami mindent befal. (A hőlégballon finnül kuumailmapallo, kuuma = forró, ilma = levegő, pallo = labda, ilmapallo = lufi.)

Ma ráállva a mérlegre majdnem leszédültem. A héten visszafogtam az evést, magam készítettet vittem, nem ettem tele magam, azt hiszem, most mégis minden eddigi rekordot megdöntött a mérleg. Francba a tapasszal, nem gondoltam volna, hogy ennyire hízlal. Már akkor ledöbbentem, mikor az elmúlt hetekben lehagytam a Danubius rádiót, aztán szépen a Rádió 1-et, most meg már lassan kinövöm a CCIR sávot (87,5-108,0). Ma MR1 Kossut Gerecse volt soron, ki tudja, holnap mit hallgatunk. Pedig 103 felett már érezteti magát a rács a befoltozott hasfalomon. A cél meg valahol a túloldalon Berettyó light lenne. Abba kellene hagyni az evést egy időre, mint az öcsém, aki hiába szakács egy bazi nagy konyhán, egész nap nincs ideje enni. Ilyen munkahely kellene nekem is. Ma nem ebédeltem, csak egy szendvicset, és mégis...

A föld alatt meg azért voltunk, mert a cégünknek ott van földrengés biztos gépterme, azt mentünk megnézni. Telefonközpont, amiben láttam mindenféle PCM meg GSM meg vezetkes meg üvegszálas gépeket, Marconi, Ericsson, Nokia, Siemens, meg mindenféle gyártók gépeit, ember legyen a talpán aki tudja, hogy kell ezeket összekötni és felügyelni. Azt mondták, hogy valamikori cégem üzemelteti a dolgot bérben. Megkérdeztem az idegenvezetőt, aki a gépekről és a telefonról mindent tudott, 6o éves fazon, de rotari központot nem látott működni, mi meg azon nőttünk fel az óbudai telefonközpontban, nyári gyakorlaton, kurblival indítottuk áramszünet esetén a forgó tengelyeket. 48 volton. Akkor a crossbar még újdonság volt, de a békásmegyeri konténerben és a Krisztinában már az volt, aztán bázisállomás szoftver, de már digitálisan. Csupa nosztalgia voltam, meg is kérdeztem, hogy 5 emelettel a föld alatt nincs-e véletlen szabad munkahely. Ketten dolgoztak az egész bunkerben, mehetnék harmadiknak. Pákás állás, tetszene.

A ház egyébként Helsinki belvárosában az egyik legmagasabb hegyen áll, ami kb 25 métert jelent tengerszint felett, mi meg 2 emelettel tengerszint alatt voltunk. Tiszta olyan érzés, mint a csílei bányában.

Voltak érdekes zseblámpák, a falra voltak fellógatva, szükség esetére. Rázásra indultak, 3o másodperc rázás után 5-6 percig világítottak. A fazon szerint olcsóbb, mint a kurblis, de a kurblis jobb, könnyebb feltölteni, tekeréssel.

Tegnap ezekkel az élményekkel, meg a fent említett 2 kilóval lettem gazdagabb.

Luolan kiitos. (lefordíthatatlan szójáték)

A tesztelőt megeszik, ugye?

A projekt lassan kész, tesztelőt hívnak, hogy ugyan már valaki tesztelje le az alkalmazást, mielőtt kikerül a világba. A tesztelő hibákat talál, amit javítani kell (a program időnként lefagy), és olyan kérdéseket fogalmaz meg, amit az új felhasználók is feltennének. A fejlesztők és managerek már nem új felhasználók, ismerik a rendszert, nekik ezek a kérdések sokszor időpocsékoló apróságok.

Úgy néz ki, mindenki utálja a tesztelőt, mert megakasztja a fejlesztést. A termék átadásáig még 3 sprint van hátra. Érdekes módon pár alap funkciót a 3. sprintben terveztek implementálni, a tesztelő szerint ez kockázatos, nem lesz idő letesztelni és kijavítani, ha hiba adódna. Természetesen a fejlesztők tökéletesek, és nem hibáznak, mégis, a tesztelő már talált 3 kritikus hibát. És még csak alig mélyedt el a történetben.

A hivák javítása, a hibajelentések átnézése, megválaszolása, a döntés, hogy javítsuk-e és hogyan annyi időt elvesz, hogy beláthatatlan, mikorra készül el a termék. A tesztert jobb elhallgattatni, levadászni, hazavinni, megfőzni, és ebédre megenni, jobb felvenni a flastromragasztó szemüveget, amiben a hibák nem látszanak.

Éljen az agilitás!

Talán ezért volt (így hallottam) az Ericssonnál korábban külön maintenance csoport, akik a felfedezett hibákat (gépikód szinten!) javították, és nem hagyták, hogy a fejlesztők idejét vegye el a javítás. És talán ezért jó az open source fejlesztés, mert a más által megírt kódba utólag bárki belejavíthat, ha hibát talál, és nem kell schedulálni a javítást, és jóváhagyni a release-t.

A tesztelő tanácsa, a kivégzés előtti utolsó szó jogán: hagyjatok (tervezzetek) időt a tesztelésre is. Akármilyen ronda az a vízesés, a tesztelést nem lehet megúszni, mert ciki lesz, mikor a felhasználóitok bukkannak a szekrénybe rejtett csontvázakra.

Omron programozás

Programoztatok már omron logikát? Azt mondja az ismerősöm, sokáig fennmaradt, mert írja a programot. Írja. Omronra. Az a program úgy néz ki mint egy létra diagram, balról jobbra és fentről lefelé "olvasod", az egyes bitek, vagy inputok, vagy memóriaváltozók a feltételek, a soros és párhuzamos ágak a logikai operátorok, a dobozok a "parancsok", vagy "műveletek", amik lehetnek set, reset, timer, meg hasonlók, szóval ez inkább rajzolás, mint "írás". Egyszer egy bázisállomás hűtését programoztuk, akkor használt a hardveres gyerek ilyet, már akkor is csodáltam, de a kinyomtatott "kód" valami 250 oldalas volt, s eszem ágában sem volt elmélyedni benne. Na de ma volt alkalmam egy rövidebb, kb 200 "lábas" kód programozásában és debugolásában részt venni, és élveztem, annyira más ez a programozás, mint a C vagy assembly, és megint más mint a VHDL, bár ahhoz hasonló "olvasható" formában is meg tudja jeleníteni, szóval valami újfajta gondolkodást igényelt. Aki kapcsolási rajzot tud olvasni, az sem boldogul jobban ezzel a "programnyelvvel" mint a számítógépes programozó. Utálom ezt a kifejezést!, de hát programozni lehet iskolai órarendet, vasúti ütemtervet, és még az elsős olvasást is lehet programozva tanulni, ezért kell az a számítógépes oda.

Nézem, hogy miért használnak az automatizálásban Omron és Siemens PLC-ket, sokkal de sokkal drágább, mint mondjuk az Arduino, vagy a klónja, a Seeduino, mégis megbízhatóbb a gyártó és a támogatás, úgy, mint mondjuk a windóz és a linux esetében, annyi különbséggel, hogy a windózt nem lehet megbízhatónak tekinteni, az Omron meg azért eléggé működik. És ha valaki megtanulja ezt a hülye programozásnak nevezett valamit, akkor gyors is, mint Drupalban összehányni egy weboldalt.

Ahogy ott a gyárban hasaltam és kábeleztem, a rádióból üvöltött az új Elton-klón-hangú énekes, bevallom tetszik ez a szám, de a zenekart nem jegyeztem meg, valami Beatrock vagy mi lehet (közben megtaláltam: The Baseballs a nevük, a szám címe Umbrella, itt van az attacsmentben alant a dobozban, és nagyon úgy hangzik mint Elvis).



szóval ott közben (még többször bemondták, hogy a lövöldözés után ma nyitott ki először a Prizma a Sello áruházban, meg hogy egy 30-cal száguldó vonat, aminek elromlott a fékje, lerombolta a Helsinki vasútállomáson álló hotelt), na ezek közben arra gondoltam, mennyi mindenhez értek, mennyi mindent csináltam már, elektronikai tervezés és áramkörkészítés, riasztószerelés, programozás, minőségbiztosítás, auditálás, kereskedés, hálózatépítés (óh, azok a telefonos meghívások és házibulinak hirdetett termékbemutatók! - lám lám a buktát is lehet pozitívan megélni), életmód-tanácsadás, társalgás, fémmegmunkálás (kalapács reszelés és esztergálás), fafaragás, operatőrködés (schönherz stúdió), hang-adás szerkesztés (STM szalagos magnón vágás), koncert hangosítás, diszkózás (magnókazettáról), koncert pakolás, teherautó vezetés (PÁV2 jogosítvány), weblap készítés, levelező lista alapítás (hja, tizenkét éve működik), morzézás, haj és körömvágás... ezzel a sok ismerettel háttérrel biztosan találok valami munkát, ja és bármibe hamar beletanulok, szóval nem kell úgy beszarni. Vajon mi lenne, ha mindezt beírnám a CV-mba is? És mi lenne, ha befejeztem volna az MBA-t is?

Naszóval egy újabb skill, bár ezt még gyakorolni kell, az omron programozást, holnap folytatjuk a renszer élesztését, valami 6 fejes hegesztő és hengerlőgépsort, ami az ünnepek óta áll, de jobb lesz mint új korában, szép érintőgombos kijelzővel abban az ócska öreg szekrényben, abban a gyárban. Most tényleg gyárban dolgozok.

Ui. Eszembe jut, mikor termelési gyakorlaton voltunk a szövőgyárban, és eltörtem egy hatalmas köszörűkövet, mert azon kellett simára csiszolni valami vas idomokat, s én azon kalapáltam egy alu lemezt egyenesre. Egyszer csak jött az egyik szövőnő, a TMK vezetőhöz, hogy Pista bácsi, gyöjjön, tűz van. Hol? A kettesben. Jóvan, megyünk, s aztán az egész gyakorlatozó osztályt összeszedte, hogy lássunk tüzet, kényelmesen belepakoltuk a porraloltót a talicskába, és elindultunk a kettesbe, nem siettünk, Pista bácsi elővette a poroltót és elfújta a lángoló gépet, aztán letörölgették, újra befűzték, és kész volt, könnyen és gyakran meggyulladt a cérna, ha olajos lett, mert ment ezerrel és szinte izzott ott a gyárban, erősen hangos volt, a fülünket fültokkal dugtuk be, hogy ne halljuk mit magyaráz az öreg.

Ui2. Egyszer kigyulladt otthon a kapcsoló a falban. Valami ívet húzhatott, és már félig aludtunk, mikor látjuk, hogy ég a falban a műanyag, a tapétát éri a tűz. Keltjük a házinénit, aki kicsit beivott az este, mondjuk neki, hogy ég a villany, mire azt mondja "akkor kapcsoljátok le". Hívjuk a tűzoltókat, de mire kiértek, már áramtalanítottunk, és mivel elektromos tüzet vízzel nem oltunk, egyszerűen elfújtam, és együtt röhögtünk a tűzoltókkal, mikor a jelentésre ráírták, hogy elfújással eloltották a lakók, még alá is kellett írnom.