A Nokia bukásából tanulni

Nem eldöntött kérdés, hogy a Nokia telefon üzletágának az eladása jelenti-e egyben a Nokia bukását, vagy sem, de az már biztos, hogy a finn telefongyártás egy idõre véget ér. Jó, hogy Finnországban marad a tervezés, de a gyárat már bezárták, és már nem finnek fogják a stratégiát és a gyeplõt. Ez már nem finn vállalkozás.

J.T: Bergqvist, a Nokia korábbi vezetõje mondta a Helsingin Sanomatnak, hogy talán jobb lett volna megõrizni a finn vezetõséget. Ez volt a cég értéke, mert hogyanis várhatnánk el egy messzirõl jött embertõl, hogy törõdjön az ország, az itt élõ emberek és munkavállalók érdekeivel is. A messzirõl jött ember messzirõl jött vezetõséget hoz magának, a hasonszõrûek között érzi jól magát. A hozott kultúra is más, ami nem feltétlen illeszkedik az adott ország kultúrájához, vagy szokásaihoz.

(A finn nyelvû cikk itt található.)

Ott az NSN esete: az indiai vezérigazgató jó döntés volt, mert vérfrissítést hozott, segített betörni olyan piacokra, ahol most még nagy a fejlõdés üteme, de lassan Finnország, és a Nokia/NSN fejlesztõközpontja tele lett indiai vendégmunkásokkal, a munka nagy részét elvitték Indiába, ahol most éppen extra adókat akar beszedni a kormány. Addig, amíg jöhettek a vendégmunkások, nem volt ilyen probléma. Talán el se kellett volna kezdeni olcsó országba vinni a gyártást?

Az én világlátásom szerint a vállalatnak nem csak a tõkét, a tulajdonosokat kell szolgálnia. Lehet, hogy lekommunistáznak miatta, de ha valaki csak a befektetõk érdekét nézi, az a kapitalizmusról tanultakkal ellentétben átgázol azon az országon, azokon az embereken, ahol mûködik (élõsködik), és hiába a piac regulázó hatása, egy ponton túl nem fog nekik számítani, hogy ugyanannyi profitot kétszerannyi vagy feleannyi emberrel termelünk-e meg. Az országnak az az érdeke, hogy minél több ember legyen aktív, dolgozzon, keressen, kevesebbet kelljen szociális juttatásokkal támogatni. Ha a vállalat 10.000 vagy 20.000 alkalmazottal ugyanannyi profitot tud termelni a tulajdonosoknak, a vezetés a kisebb létszám mellett fog dönteni. Mert a profitot nem abszolút, hanem a cég méretéhez képest fogja nézni. Rizikósabbnak fogja tartani a nagyobb cég üzemeltetését, mintha egy kisebb csapat termelne ugyanannyit. Az országnak ez viszont nem mindegy. Mondhatom, hogy össz-társadalmi szinten jobb, ha 20.000 ember termel ugyanannyi profitot, mintha csak 10.000, mert akkor a másik 10.000-nek kell értelmes munkát, megélhetést, vagy segélyeket biztosítani. A vállalat érdeke és az ország érdeke így ütközik.

Nem értek egyet a karcsúsítással, nem értek egyet az outsourcinggal, az árversennyel, mert a dolog valahol majd visszaüt. És az a valahol az most India és Amerika. Finnország kiürül, Finnországnak újra magára kell találnia, hogy újra jóléti állam lehessen. Mert a hagyományos finn vállalatok tönkremenése, csökkenése az életszínvonal csökkenéséhez fog vezetni.