Ma reggel a Minimaxon láttam egy mesét egy beszélõ kutyáról. Csak azért írok róla, mert szorosan kapcsolódik a legutóbbi témámhoz. Megette a betûtésztás levest, és megtanult beszélni tõle. Aztán csak járt a szája, kiderült, hogy egy pletykás, extrovertált személyiség, beszélt a gyerekkoráról, a macskákkal kapcsolatos viszonyáról és a véletlenül lenyelt üveggolyóról. Aztán a család megunta, hogy annyit beszél, az idegeikre ment, s azt kívánták, bárcsak ne értenék, amit mond. Aztán befogta a száját, és teljesen depresszióba esett attól, hogy nem kommunikálhat.
Ma este az RTL-en a Red címû film lesz, ajánlom. A héten láttam a moziban a folytatását a Red 2-t, szerintem nagyon jók a színészek, fõleg Malkowich, és ha el nem alszom, biztos megnézem. Bár van egy kis alváselmaradásom, s mire a család megjön, be akartam pótolni. Ma szombat van, de be kell szaladnom a munkahelyre lefuttatni valami teszteket. Aztán elszaladok úszni, lemosni a kocsit, és jövök haza takarítani. Úszik a lakás.
Tegnap befõztem a lecsót, végül csak másfél kiló paprikából, de így is négy nagy üveg lett, bent dunsztolódnak a szaunában. Tévénézés közben (Barátok közt) elbabráltam vele. Kihoztam a netet a konyhába. A maradék 1-1.5 kiló paprikát lefagyasztom, majd a film közben megint jól elkézimunkázok vele. Terápiás kézimunka. Még annyi mindent szeretnék csinálni, mielõtt haza ér a család, de már alig maradt idõm.
(update 2013.10.10: most aztán megkaptam, van rengeteg idõm... )-:
Tegnap, szintén terápiás kézimunkaként tettem egy meditációs pontot a falra. Festettem egy fát. Aztán addig bámultam, míg elaltatott. Elõtte a csillagokat bámultam, de megfájdult a nyakam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése