Az vagy amit megeszel

Az vagy, amit megeszel - szokták mondani.

Gondolkozz!

Mire akarsz inkább hasonlítani: egy gondolkodó, érző, gerinces emlősre, vagy egy zöld, kétszikű brokkolira?

Mély lélegzet

Volt tegnap egy jó kis elõadás a stressz kezelésérõl. Gondolom szükségünk lesz rá a következõ hónapokban, rendes a cégtõl, hogy szervez ilyeneket. Eleget olvastam már az adrenalinról, meg a szerotoninról, mégis csak tegnap állt össze a kép, miért is hízok. Vagy ha tudtam már elõtte, nem tudatosult. Vagy elfelejtettem. Valahogy így magyarázta az ürge, aki saját magát wellness coach-nak definiálta (sport, dietetika, teológia, pszichológia háttérrel).

A stressz jó, akkor tudunk munkát végezni, ha terhelnek, pl a suliban ha nincs számonkérés, a diák nem tanul. (Gondolom érvényes a munkára is, a proaktivitást megb@hatják.) Adrenalin és kortizon termelõdik, hirtelen energia, hogy tudjunk harcolni vagy elfutni (jön az oroszlán). Ilyenkor nem jut eszünkbe új megoldás, kreativitás nulla, csak a jól bevált módszerek. Azt viszont tudjuk automatikusan, pl vezetés közben hirtelen fékezni. Vagy a pofon az üvöltõ gyereknek.

A másik állapot, mikor túl vagyunk a vadászaton, az elernyedés, az ünneplés ideje, a közös zabálás, a sebek gyógyítása. Ilyenkor szerotonin és ösztrogén termelõdik (lehet, hogy endorfint mondott?), ami segít regenerálódni, kikapcsolódni, emészteni, sebeket gyógyítani, immunrendszert erõsít, és kreativitást fokoz, ilyenkor jönnek újabb ötletek a mamut elejtésére. (Tehát, ha kreativitás kell, kell a szerotonin, a boldogsághormon.)

Azt mondta a fazon, hogy amikor az adrenalin és a kortizon fent van, az emésztés leáll. Mivel stressz az van, gondolom állnak a beleim, hiába eszek, az csak átmegy, nem kapok elég energiát, nem kapok elég vitamint, amit többlet bevitellel akarok pótolni, ami hízlal. Azt is mondta, hogy stersszes munka után nem jó, ha jó stresszes, adrenalint növelõ konditermet vagy spinninget csinálunk, jobb a relax. Azt magam teszem hozzá, hogy ha strapás nap után sportolok, akkor a sport-adrenalinnal kiütöm a kisfõnököm-adrenalint, s ha jól elfáradtam, kénytelen vagyok pihenni, ami meg végülis a stresszes nap után kell is. Ha nem lennék hullafáradt, biztos nem pihennék, hanem tovább stresszelnék otthon is a másnapon.

Arra gondoltam, a csoki azért segít, mert ha magunkhoz vesszük, arra kényszerítjük a gyomrunkat, hogy a stressz ellenére mégiscsak emésszen, ami visszafelé hatva lehet, hogy szerotonint termel, tehát a csokievés idejére kis relax jön.

Emlékszem, Mérõ mesélte a coach suliban, hogy ha valaki lázasan dolgozik egy problémán, keresi a megoldást (stresszes állapot?), nem jut eszébe semmi új okosság, viszont körbejárja a témát. A nagy megvilágosodás, az új ötlet, megoldás akkor tör ránk, mikor kimozdulunk a szabadba, vagy kiállításra, koncertre, vagy valami mást csinálunk - ezek a dolgok az elernyedéshez, és a megnövekedett szerotoninhoz köthetõk. Csak õ nem a biokémiával magyarázta.

Most már tudom, ha hízok, azt a stressznek köszönhetem. Azt is tudom, hogy ha a munka stresszel, ha túl sok a feladat, miért nem tudok nekiállni egyik feladatomnak se, a bûnös a biokémia, nem én, hogy nem jut eszembe a megoldás. Jobb aludni egyet rá, haza menni, otthon este, mikor már relax van, jutnak eszembe a megoldások, s az esti munka ezért hatásosabb nálam. Csak akkor meg késõn megyek aludni, ami miatt fáradt vagyok, nem pihenem ki eléggé a stresszt, nincs a hasamnak ideje emészteni, ami miatt fáradt vagyok, ami miatt többet eszek, ami miatt nem tudok fogyni, ami miatt mehetek a konditerembe további adrenalint termelni, ami miatt még kevésbé tudom kipihenni magam, ördögi kör.

Egyébként az elõadást úgy kezdte, hogy akkor most csukjuk be a szemunket, es lazuljunk el, és relaxált, és tömeghipnotizálta az audmax népét, s csak azért nem tudtam kiszaladni, mert a padsor közepén ültem. Közben észrevettem, hogy nem tudom a légzésemet lelassítani, hogy a pulzusom ezer, szóval stressz, az van bõven. A kollegám meg bejön reggel, hasi légzést végez, nekem meg röhögnöm kell, pedig lehet, hogy ezt kellene csinálnom, többször nap közben, hasi légzést, mint a dohányosok kint a szakadó esõben óránként. Nem a nikotin nyugtatja õket, hanem a légzés, amire nekünk itt bent nincs idõnk.

Kezdem azt hinni, hogy a prána, a légzés fontosabb a napnál is. Levegõ nélkül két percig sem bírjuk, kaja és nap nélkül hetekig is akár.

Még valami, a tiszta vízrõl azt mondta, a legtisztább vizet a nyers gyümöcsbõl és zöldségbõl tudunk magunkhoz venni, és hogy a buborékos víz baromság, mert a Co2, amit bele tesznek, az lélegzési melléktermék, hulladék, és a hulladékot minek vinnénk be. Azt hiszem, ha fogyni akarok, le kell mondanom a kólámról. Azt is mondta a csapvíz már jobb, de a legjobb a gyümölcslé. Emlékeztek a Sivatagi show-ra? (Lehet, hogy az Istenek a fejükre estek volt?) A busmann egy gyökeret kapart meg, abból préselt magának pár csepp friss innivalót. Na neki nem voltak felesleges kilói, meg ha jól emlékszem, szaladt is az oroszlán elõl.

A természet megszûri nekünk még a savas esõt is. Lám, milyen jól ki van találva, mint ahogy S. Hawking új könyve is állítja: ezt a világot ezekkel a szabályokkal nekünk találták ki. Vagy mi azért ebben a világban élünk, mert ennek a szabályai pont nekünk kedveznek.

Gombák

Tegnap ott a vendégségben találtam egy gombás könyvet, és lapozgattam, eszméletlen, mennyi mindent lehet tudni a gombákról, van, ami akkor ehetõ, ha 10 percig fõzték (ezt a gombát, a papsapka gombát Magyarországon erõsen mérgezõnek jelölik, nem ajánlják forralva se, pedig a finnek szerint igen finom lehet, csak hát nyersen halálos, a piacon is csak halálfejjel megjelölve árulható). Most izgatják a fantámat a gombák, mint vega proteinforrás, és mint a reinkarnáció gyors előidézője. Nem vasalok, csak ironizálok.

Márta néni gombái

2o-3o félét szedett frissen, megjelölte mindet. Ez a piros finom. (Lápi galambgomba)

Ez meg tábla a finn erdő ehető gombáiról

Múltkor már mondtam, volt egy wellness hét a gyárban, és volt egy mama a finn mártáktól, aki gombákat mutogatott. Volt neki frissen 20-30 féle gombája kirakva mutatóba, mellettük táblicska, hogy melyik milyen, ehetõ-e vagy csak egyszer. Ott csekkoltam le azt a mustatorvisieni-t (sötét trombitagomba) amit egy ismerõsünk hozott, hogy összekeverhetõ hasonló mérges gombával. Nem.

Ez az a bizonyos sötét trombitagomba, amit kaptunk

Most kimentünk a szomszéd erdõbe, mert a kisasszony könnyebben elalszik, ha ring a feneke alatt a kocsi, legyen az babakocsi vagy Ford. Persze 5 perc alatt elaludt, én meg kutyaszarba lépést kockáztatva, ami sikerült is, tehát mehetek lottót venni, a fák között gombásztam, gombákra vadásztam a Nokiámmal. Lett egy szép gyüjtemény, most megosztom.

Séta, altatás

5-10 perc alatt, 2-300 méter séta alatt találtam 5-10 féle gombát, most már értem, hogy Márta néni, a gombatudor, hogyan volt képes ott frissiben kiállítani annyifélét mutatóba. Egyébként a szépségversenyt még mindig a légyölõ galóca vezeti, nem értem, a gombás mesékben miért pont azt szerepeltetik (sztárolják), s miért nem a vargányát, ami kutyaszarban nõ a legnagyobbra.

Hiába ismerném meg a gombákat, és tanulnám ki a mártás mesterséget (a finn Márták egy szervezet, akik a háborúban, meg ma is, azt tanulták, és tanították a szegény népnek, hogy az erdõben mi az, ami ehetõ, pl gombák, bogyók, és melyik fa kérgébõl lehet kávét fõzni háború idején), tehát ha kitanulnám a mesterséget, és én is Márta lennék, akkor sem merném leszedni és megenni ezeket a gombákat. A franc akar belehalni. Majd inkább a szomszéd ugatós kutyáját vendégeljük meg vele.

A gombás kiállításkor jutott eszembe, talán már írtam, de lehet, hogy csak ebédnél hülyültem vele: a gomba kiállítás támogatása segíthet elkerülni a leépítést, bátorítsuk az alkalmazottakat, hogy szedjenek és egyenek erdei gombákat, saját felelõsségre természetesen, s lehet, hogy a jövõ héten annyival kevesebben leszünk, hogy nem kell kirúgni senkit. Gyorsabban hat, mint az agile bevezetése, amirõl 3 éve írtam a szakdolgozatomban.

Na most akkor jöjjenek azok a gombák, aki felismeri mindet, vendégem egy sörre.

Gomba az udvarunkban

Ilyen alulról. Ehető?

Óriási. Egy elég lenne vacsorára. Vagy megölni egy tehenet?

Ez lehet a vargánya? Nem merem leszedni.

Lyukas, szerintem mérgező.

Egyrakáson sok ilyen gomba volt. Hasonlít a boltira (champion)?

Ilyen alulról

Csúcsos

Radiál csíkos szürke

Taplógomba lehet, fán nő

Életlen, de ez is másfajta

Olyan mint az előző? Szinte visszintesen nőtt

Csipkés, lilás. Emiatt léptem kutyaszarba

Piros. Volt valami ehető (3 csillagos finom) piros kiállítva, ez lenne az?

Ez is olyan

Valaki felborította. Mérgező?

Ez megint olyan csúcsos forma

Ez megint vargánya lehet, kutyaszar körítéssel

Ilyen a vargánya?

Hegyes forma

Na ez meg szőrös, de nem szőrősgomba, az máshogy néz ki

Ugyanaz a fajta, mintha kucsma lenne, de nem kucsmagomba

Rengeteg helyen látni felfordított gombákat. Mintha rémlene, hogy mikor vándortáboroztunk, a mérgesgombákat a túravezető letörte és fejjel lefelé fordította. Van ilyen szokás? Ha van, ez nemzetközi? Mert mintha itt is csinálnák.

Xillit

A nyírfa kérgébõl kivont cukrot (xillit) Finnországban arany áron mérik. Egy 20 dekás doboz 5 Euro. Párom ezzel teázik, cukorbetegek is fogyaszthatják (ha jól tudjuk), talán még candida esetén is szabad, bár ennek is utána kellene olvasni. A lényeg, hogy nálunk hetente elfogy egy doboz. Cukor helyett.

Most találtunk egy forrást, ahol 1100 Forintért beszerezhetõ (nagyker). Kaptunk egy kilót 4-5 euroér. Kicsit tartottunk tõle, hogy milyen, mert ami Magyarországon kapható, azt általában kukoricából vonják ki. Elvileg ugyanaz az anyag, mégis a párom a finn nyírfakéregre esküszik.

A csomagolást nézem, azt írja származási hely: Finnország. Akkor ez biztos nem kukoricából van, mert Finnországban nem terem meg a kukorica. Para kipipálva.

Már csak azt nem értem, miért nem tudjuk ezt megvenni Finnországban, miért kell ezer kilométereket utazni, hogy olcsóbban megkapjuk.

Omega 3 tojás

A rebranding újabb sikertörténete. Rebranding az, amikor egy meglévő terméknek új nevet adnak, és jóval drágábban adják el. Mint a bifidusz effendi, annélkül nem is lenne tejföl a tejföl, mert kell az erjesztő kultúra neki, de mivel ráírák a baciknak a nevét is, ami tudományosan (latinul) hangzik, sokkal drágábban is megveszitek. Értitek? A bacikért fizettek többet, azokért a bacikért, amik korábban is benne voltak.

Jópár évvel ezelőtt (10-12 éve), mikor még az első adag gyerekeimmel sütögettem a bundáskenyeret Finnországban, feltűnt, hogy a bundáskenyérnek erős hal íze van. Teszteltük az eljárást, repce olaj helyett napraforgót, más kenyeret, és többféle tojást használtunk, és kiderült, hogy a tojásból jön a hal íz. Akkor még nem volt a tojás omegás, sima tojás volt. De már akkor tudtuk, hogy a tyúkokat halcsonttal etetik, mert a tojáshoz mész kell, kalcium, hogy tojáshéjat tudjanak gyártani. Nagyanyám az elhasznált tojások héját dobta vissza a baromfiudvarba, és azt csipegették fel a tyúkok. Kell nekik. Itt finnországban, ahol a tojást nagyüzemben gyártják, halcsontot használnak. Tudtuk: onnan ered a bundáskenyér hal íze.

Újabban a tojásra ráírák, hogy omega 3. A tojás ugyanaz, de a pocsék íz ellenére sokkal jobban eladható, mert az omega 3 olyan tudományos, és egészséges. De az az omega nem hozzáadott vitamin, hanem a halból átszivárgott bűz, ami belekerül a csirkébe, a csirkéből a tojásba, az a tojás gyártás mellékterméke. Mégis, most sokkal jobban el lehet adni azt a tojást.

Csak az zavar, hogy a bundáskenyérnek ugyanolyan pocsék íze van, és ezen még a baracklekvár sem segít.

Megint paradicsom

Megérett 4 szem paradicsom, tegnap leszedtem és gyorsan lefotóztam, mert nagyon hamar elfogy. Összesen már 5 darabot szüreteltünk. Az elsőt pár napja ettük meg, és nagyon finom íze volt. Teljesen más, mint a bolti, leginkább anyu telken szedett paradicsomjára hasonlított. Érdemes volt, talán.

P1

Megérett az elsõ szem paradicsomunk! Szombaton délelõtt szüreteltünk. Ha beérik, összesen kb. 2-3 kiló saját paradicsomunk lesz, nézzétek, rogyásig tele vannak a tõkék, vagy bokrok, vagy mik. Még a tatika felpakolta deszka rakás mögött is van egy kiló, ami itt nem látszik.

Ott bújkál az elsõ érett szem.

Látszik, hogy elkezdett narancsodni egy másik is.

És íme az elsõ trófea.

Kb 4-5 cm átmérõjû, illatos, várja a vacsorát. Érdemes volt palántázni, gondozni, aztán 4 hónapon át minden este két vödör vízzel locsolni, szerintem tökre megéri.

Ugyanott három kiló bio paradicsom eladó, kilónként 3 Euro áron, egyben 7 Eur elvihetõ.

Drucker szerint a szervek

Drucker az Essentialsban írja (pontosabban az essentials-t nem ő írta, de valamelyik könyvében ő írta előszőr, és az essentials-ben ezt idézték), hogy a társadalom számára a vállalatok olyanok, mint a testnek a szervek, és a pénz olyan, mint a vér, áramlik, és élteti a szerveket. Nem tudom, hogy a pénznek melyik értelmére gondolt (Mérő szerint van a pénz mint a hétköznapi pénz, és van az élő pénz, mint tőke, aminek replikátora van), de ez szerintem mindegy.

Ha a vállalat, vagy vállalkozás olyan, mint egy szerv, akkor az is lehet rákos, a társadalomra nézve káros, és ki kell vágni, de lehet olyan létfontosságú az a szerv, mint pl a máj vagy a tüdő, ami nélkül nem lehet élni, és akármilyen rákos is, meg kell hagyni. Pl a kórházak, iskolák, börtönök, bordélyok.

Az is eszembe jutott, hogy ha az agy a kormány, akkor a törvények és rendelkezések a gondolatok és a mémek, és ha az agy, a kormány elpusztul, vagy kivágják, akkor a test, azaz a társadalom is meghal, tehát minden választás után társadalom újjá születik.

Vajon ilyenkor honnan kap lelket? És a társadalmak lelkei is elmennek a tükörszférába, mikor a testük alszik? A társadalom esetében mi az alvás? A nyári uborkaszezon?

Nyulakat reggelire

Korkeasaarin reggel nyulakkal kínálták a városi előkelőségeket, a királyi család tagjait, és a nyúlreggeli ízlett a résztvevőknek, írja a helyi lap. A probléma csak az, hogy ezek a városban kilőtt nyulak voltak.

A nyulakról sokat írtam, fotóztam is, hogy elszaporodtak Helsinkiben és Espooban, a játszóterünkön is voltak, szerelmeskedtek, szaladgáltak, aztán néha napokig ott gubbasztott szontyolodottan az egyik hatalmas példány a fenyőfa alatt. Aztán a kertészeti vállalat engedélyt kapott, hogy kilőjék őket, akkor cikkeztek róla, hogy a főkertész mennyi sokféle nyúlételt tud készíteni. Na most ezeket a kilőtt nyulakat adták oda, tálalták fel a királyi család tagjainak.

A nagymacskáknak, a korkeasaari állatkertben.

Oroszlánkölyök városi nyulat reggelizik (hs.fi)

Azt is írja a cikk, hogy finn vágóhidakon nem vágnak szőrös állatot, pedig az kell a kiscicáknak. Eddig Magyarországról hoztak nyulat fagyasztva, de a "sarki" étel gazdaságosabb (ford. a sarki bolt mintájára), mint a fagyasztott import, a helsinki nyúl kilója 5, míg a magyaré 10 euro.

Korkeasaareen onkin tuotu pakastekaneja Unkarista. Tänä talvena kissapedoille, petolinnuille ja ahmoille on luvassa lähiruokaa, sillä Helsingistä pyydystetyt villikanit pakastetaan ja niitä haetaan Korkeasaareen sitä mukaa, kun välivaraston pakastin täyttyy.

Lähiruoka on myös edullisempaa kuin kylmäkuljetuksena toimitettu ulkomainen liha. Helsinkiläiskaneista maksetaan viisi, unkarilaisesta kymmenen euroa kilolta.

A nyúl kóser?

Fecske, nyár, Finnország

Fecske, nyár, Finnország, na ebbõl meg hogy lesz mese, törhetné a fejét Gryllus Vilmos az égbõlpottyant mesékben, lassan aktuális lesz megint a tágaségen andalog. Pedig korszakalkotó felfedezést tettem, és el is mesélem.

Egy fecske nem csinál nyarat, szokták mondani, és nem is volt nyár igazán Finnországban, mert ide messze van Afrika, és szegény vándormadarak idáig el sem jutottak. Eddig. Eddig még nem hallottam róla, hogy itt fecskét láttak volna. De ma, a három sarjammal együtt, mint szemtanúk, láttuk, amint egy fecskepár, fehér has, fekete frakk, a grillsütõ faház bal felsõ sarkában, szabályosan megépített fecskefészekbe ki-be járnak, valszeg szúnyogot hordtak a kicsiknek. Felváltva. Szóval fecskéket láttunk ma Finnországban.

Természetesen nem volt ott a fényképezõm.

Eper

Epret szereted? Akkor itt az ideje, hogy teletömd magad. 300 Forintért adják kilóját a szedd-magad eperföldeken. Hanem ammondó vagyok, hajoldozzon érte az akinek bírja a dereka, meg szereti ha a nap égeti a tarkóját. Aki nem bírja, jöjjön a csarnokba, ott alig drágábban, 320 Forintba kerül.

Csak akkor éri meg pénzért eprészkedni, ha ott az eperföldön teletömöd a hasad, és lehetõleg a gyerekek hasát, mert ami a hasadban jön ki az eperföldrõl, azért nem kell fizetned. Hajaj, de az eperföld messze van, sokat kell gyalogolni, és a közelben nincs mobil WC. Ergo, jobban teszed, ha bejössz a csarnokba, és utána beugrasz hozzám egy kávéra.

Hedonizmus, virág, dipp

Ma ápoltam a szépérzékem, és hódoltam a hedonizmusomnak. Vettem egy csokor rózsát, és beállítottam Alvar Aalto híres amorf vázájába. Egész jól megáll benne a 10 szál, bár ezt a vázát 12 szál tulipántra találták ki.

Megajándékoztam a közeli bolt vezetőjét és pénztárosát egy nagy doboz Mozart golyóval. A hét elején elvesztettem a pénztárcám. Másnap visszamentem a boltba, mert ott fizettem utoljára, és csodálatos módon megvolt, hiánytalanul, sem igazolvány, sem bankkártya, sem pénz nemhiányzott belőle (sem a két éve nem használt Finnair, a frissen cserélt Malév és a HiltonHonnor kártyáim). Megérdemlik a jóságukért, meg a becsületért. A doboz becsomagolásával gondban voltam: nincs sem szalagom, sem csomagolópapírom. Gondoltam útközben veszek valahol és becsavarom, mikor épp szembe jött egy virág- és ajándékbolt. Ott csomagoltattam be, profi masnit és köszönőkártyát akasztottak rá. Már csak azon izgultam, mit mondok majd a boltvezetőnek, de ez is ment magától. Nagyon meglepődtek. Én meg boldog voltam, hogy ki tudtam fejezni a köszönetet és a hálát azért, hogy nem kellett minden kártyát letiltani, minden igazolványt újragyárttatni. Ja, ez a Plus bolt volt, a Radnóti mellett.

Vacsorára tzatzikit (cacikit) csináltam. Lereszeltem fél uborkát, besóztam, lecsepegtettem a levét, reszelt fokhagymával és borssal ízesítettem, végül egy pohár tejfölt kevertem hozzá. Mivel piritós kenyérnek valót nem találtam itthon, viszont volt egy csomag csipszem, azt mártogattam bele. Pont mint Finnországban.

Dipp (csipszmártás?)

Finnországban a csipsz mellett árulnak dippet, pontosabban port, amit ha egy pohár zsírszegény tejfölbe (kermaviili) keverünk, és 15 percre hűtőbe teszünk, sűrű szószt kapunk, amibe a csipszet mártogatjuk. Házibulik elengedhetetlen kelléke.

Kapni tex-mex, amerikai, paprikás, sajtos, rokfortos, és természetesen tzatziki ízű dippet. Annak idején, mikor a munkahelyemről még küldtek Finnországba, ezt is mindig hoztam magammal ciider, zabkása-por (pikapuurohiutale) és karjalan piirakka mellett, itthon ilyet nem kapni. Ami leginkább hasonlít rá, az az ezersziget salátatöntet por, ami ízben nem passzol a csipszhez. Mióta nem küldenek Finnországba, háromféle dippet szoktam készíteni:

• Pirospaprikás: pirosaranyat és kevés sót keverek a tejfölbe. Lehet egy kicsit sűríteni is kukoricakeményítővel.
• Fokhagymás: reszelt fokhagymát és sót keverek a tejfölbe.
• Vegetás: ételízesítőt keverek a tejfölbe.
  

Lehet sűríteni túróval vagy reszelt sajttal is. Jut eszembe: a héten juhtúróból csináltam dippet, de rokfort (márványsajt, finnül Aurajuusto vagy sinihomejuusto) is jó hozzá.

Szóval eszem a cacikit, mártogatom a csipszet, ma még lehet, holnap méregtelenítő napot tartok. Facsartam egy nagy adag répalevet, megfőztem a méregtelenítő (vagy fogyasztó?) teát, a receptet kedves ismerősömtől kaptam, reggelre kihűl, felvágtam a karalábét és répát, ez lesz a holnapi csemege, ha nem bírom a koplalást, és a virágon keresztül rózsásabbnak látom a világot. Csak azt a doboz cigarettát ne vettem volna...

Egészségemre!

Bio trutyizógép

Ma, azaz tegnap elkészítettem életem első almás répalevét az új gyümölcscentrifugával, amit inkább csak trutyizógépnek hívok. Szerencsére kifelé nem repül semmi, de belül annyira összemocskolja magát, hogy rászolgált a nevére. Na meg amit a répából hagyott, az is egy nagy trutyi. Ettől a géptől remélem az új bio életet, bio hangulatot és bio székletet...

Furi, Finnországban a legtöbb mozit Bio-nak hívták: Bio Illusion, Bio Rex, Bio Jaseka, Bio Bio.