Minden kezdet

Igazából minden nap újrakezdés: ma kezdõdik a holnap, a hátralevõ életünk elsõ napja. Vagymi. Szóval már megint új dolgokba kezdek.

Most kezdõdik az újabb egyetem, most épp a Stanfordra járok játékelméletet tanulni. Ez már a harmadik kurzus, tart még a párhuzamos programozás és a tõzsdeszámítások, kezd bedurvulni, mert mindegyikbõl határidõs heti feladatok vannak, amit csak akkor lehet megcsinálni, ha megnéztük a elõadást. És kezdõdik a genetika, ami szintén érdekelne, meg a progamozás alapjai, amiben az újabb programozási nyelveket lehetne megismerni... munkanélküli kell hozzá, hogy mindezt bírja.

Az elõzõ hetekben jól kidolgoztam magam, tanfolyamot szerveztem, saját tanfolyam anyagot írtam, jövõ héten lesz az elsõ elõadás, meglátjuk, megy-e még a tanítás. Mert ha befuccsol a munka (egyelõre nem), talán elmehetek tanárnak. Azért is jó mindig újat tanulni, és hiába tanultam már játékelméletet és olvastam el Mérõ Lászó szinte összes írását a témában, mindig van új a nap alatt.

Jut eszembe, most megint hideg van, és a napról csak álmodni tudunk. Pedig már olvadt a hó, most újra havazik, és mínusz tizenötöt mondanak a hét végére. Megyek bevenni a lándzsás útifût. Elkaptam a gyerektõl.

Na és a másik dolog, amibe belefogtam, az a fogyókúra. Elég volt a mindjártszétrepedahasfalam érzésbõl, megvan az elhatározás, ha kell, még zumbázni is elmegyek, csak leadjam ezt a 33 kilót. Ha csak 15 lemegy, már akkor is nagyon boldog leszek. Abszolút alacsony kalóriás diétával próbálkozom. A részletekrõl másik blogot kezdek. Azért, hogy magamat motiváljam. Mert aki ír blogot róla, az fogy, aki nem ír, az nem. Meg milyen dolog az, hogy nem tudom feljegyezni, mit ettem és mennyit mozogtam, ha nincs velem a napló, napló nélkül meg megintcsak nem lehet fogyni.