Van Isten!

Eddig sem kételkedtem benne, hogy van teremtõ, ha másként nem, hát kellett legyen valaki vagy valami, ami az õsrobbanást elindította, legyen az egy teremtõ "személy", vagy egy rendezõ elv, na de most kaptam tanúbizonyságot is róla, hogy van, és jóságos.

Mert szombaton elhagytam a frissen vett Decathlonos sapkámat, és ma visszamentem a boltba, ahol a manikûr készletet (körömreszelõt) vettem, és megvolt, sõt, félretették. Jóságos az isten, mert alapjában jónak teremtette az embert.

A másik eset kicsit durvább, mert égi jelet is kaptam tõle. Az úgy volt, hogy a mormonokhoz mentem, egy családhoz, beszélgetni. Ez már szokásom egy ideje, mert jól esik velük beszélni a bibliáról, és a Mormon könyvérõl, olyankor rám ragad mindig valami jókedv, hisz folyton mosolyognak a misszionáriusok. Azon gondolkodtam éppen, hogy mondom meg nekik, hogy nem hagyom magam bedarálni, engem nem fognak megkeresztelni, mert minden porcikám tiltakozik ellene. Nem érett meg a helyzet rá, nem vagyok kész, nem vagyok döntésképes, és nem akarok olyan döntést hozni, amit késõbb megbánhatok. Csak ha biztosan tudom, hogy jobb lesz az életem. Na de a szent lelket csak azoknak ígérik, aki megkeresztelkedik, tehát ördögi kör.

Mindenesetre gondolatban szedtem össze az érveimet, hogy hogyan magyarázom meg nekik, ami bennem megérett. De mivel ezen túlságosan belelkesedtem, le kellett valamivel csillapítani az agyam forgását, még utoljára elszívtam egy szál cigit. Mert aznap reggel elhatároztam, hogy abbahagyom, és tartottam is magam ehhez a döntéshez. Aztán felpattantam a kerékpárra, hogy indulok le a lejtõn, már idõ volt, 8-ra vártak, és azon nyomban beleborultam a csalánosba. A kezem lehorzsoltam, a kerékpár összegörbült, és kegyetlen csípett a csalán.

Ez volt az égi jel, tehát isten létezik, és fentrõl figyel, és végre jelet adott nekem is. Csak azt nem tudom, mire vonatkozott ez az égi jel, arra, hogy tényleg nem kellene cigarettázni (megerõsítés), vagy hogy enyhén bódult állapotban nem kellene azonnal biciklire pattanni, vagy hogy ne mondjam le a mormonokat, vagy hogy visszatartson, ne is menjek oda (lebeszélés). Szóval jött a jel, csak nem tudom, mit jelent. Lehet, hogy meg kellene tanulni ezt az isteni nyelvet, hogy fülem legyen, hogy megértsem?

Mindenesetre elmondtam, ami a begyemben volt, s ezért, vagy ennek ellenére a misszionáriusok elkezdtek még aktívabban támogatni, hogy a kifogásaimat kezeljék. Mint az Amway-ben. Megtudtam például, hogy nem kell a fizetés 20%-át oda adni nekik, mert csak 10% az egyházi adó náluk. Na bumm, mikor az aprót számolgatom, hogy mibõl fizetem ki a gyerektartásokat, a gyerek óvodája felét, meg a lovasiskolát, s még azt sem tudom, mibõl veszek vacsorát, nemhogy 10%-ot még oda is fizessek.

Aki a blogom alapján, vagy a dicsekvésem (utazások) alapján ítél meg, tényleg nem hiszi el, hogy messze több az, ami kimegy, mint ami bejön, lassan el kell istentelenednem, hogy legyen bátorságom elmenni lopni, vagy legalább a strandon összegyûjteni, kikukázni a vissza nem váltott sörös palackokat.

Ha van isten, akkor igazán küldhetne egy lottó hetest. Igen, veszem hetente a szelvényt, de két-három találatnál nem volt még több (egyszer nyertem vissza a lottószelvény árát, 1 eurót, akkor 3+1 találatom volt). És ezen nem segít az sem, hogy naponta találok 1-2-3 négylevelû lóherét.