Standup

Azzal kezdődött a standup, hogy mit sem sejtve a második sorba ültem. Az előadók (finnül komikák) odáig még elláttak, odavilágítottak a színpadi fények, és mint kiderült, a standup interaktív műfaj. Honnan jöttél? Van gyereked? ezek még az ártatlanabb kérdések voltak... De ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy a műsorvezető bemelegítést tartott. Mindenki álljon fel, forduljon balra, emelje fel a kezeit, és az előtte álló embernek (a sorban mellette ülőnek) adjon vállmasszázst. Ez az adjon egy tipikus finn nyelvi sajátosság, adni masszázst, így mondja. Aztán a végén rá kellett csapni a fenekére. Ez még hagyján, engem egy 5 gyerekes, 35 körüli csaj masszirozott, akit azzal cukkoltak, hogy a párjával csak 3 közös gyereke van, hogy a férje tud-e a másik kettőről. Nekem viszont egy fiatal pár férfi tagját kellett. Előjött a homofóbiám. Aztán meg kellett fordulni, és a másik oldalra is adni kellett. Azt mondja a csaj, hogy a standup a szeretet műfaja, mutassuk ki, mennyire szeretjük egymást. Hát, a templomban is gyakoroljuk a felebarátaink szeretetét (pl adakozás), de ott a normál (köszönést jelentő) kézfogáson kívül (isten hozott, mikor visz el) nincs testi kontaktus. Aztán belelendült, és már a pisikaki vicceken is tudtam nevetni, bár volt, ami továbbra is kínos volt, pl a negyedik hererákja... Főleg az utolsó fellépő volt gáz, látszott, hogy nem most kezdte, unottan mondta, csípőből, alig értettem valamit, mert olyan finn nyelven beszélt, mintha pityókás laskát ebédelt volna. Na akkor majdnem bealudtam, rájöttem, hogyha az agyam nem tud valamit befogadni és megérteni, akkor bezárul, kikapcsol. Ezért jó esténként idegen nyelvű filmet (pl németet vagy svédet) nézni.

Valaki standup világban jártas ismerős kérdezte, hogy kik voltak a tegnapi fellépők. Mondanám a neveket, de nem tudom. Rákeresek itthon a neten, hát látom, hogy az ötből 3-an a 2013-as tehetségkutatón indultak. Belehallgatok a műsorukba, és basszus, át vagyok verve! ezek a fiatalok 3 évvel ezelőtt is ugyanazt a szöveget nyomták! Ez normális? Hogy nem találtak ki 3 év alatt semmi újat? El kellene mennem standupolni, biztos, hogy nem lenne két azonos műsorom. Ez nagyon béna.

A bénaságról jut eszembe. Mindenkinek megvan a saját gyengesége, mindenkinek van olyan terület az életében, amihez tök béna. Én például a zenéléshez. Kellene szervezni egy olyan barátikörös paraolimpiát, ahol mindenkinek abban a versenyszámban kell indulnia, amiben béna. Pl nekem valami Chopin művet kellene zongorázni. Aztán jót röhöghetnénk egymáson. Pusztán terápiás célból.