Azon gondolkodtam belőlem is jó standupos lehetne, hogy velem mindig történik valami. Van, ami lassan történik, pl ez a terhesség dolog. Már vagy 17 éve, hogy készült egy fotó (vót máá), ahol pocakosan ülök 3 terhes kismama között, fogjuk a pocakunk. A gond az, hogy ők már majdnem nagymamák, én meg még mindig cipelem ezt a bébit. Tegnap este rugdosott! Úgy remegett, rángatott a hasam, mintha belülről rugdosta volna a gyerek. Míg másnak 9 hónap, nekem 19 év kell a kihordáshoz (de megszülöm, ha beleszakadok is, leadom a pocakom). A standupon viccelődött az egyik csaj a terhességgel, azt mondta, hogy 3 hetes terhesen már látható nagy volt a hasa, azt mondja mert kiengedte, már nem húzta be, nem takargatta az úszógumit. Ha én állnék kit a színpadon, azt mondanám, hogy azért nem szültem még meg, mert hiányzik az a plusz kijárat hozzá.
Elmeséltem a reggeli kávénál, mindig ott szoktam elmesélni a meghökkentõ eseményeket, megint röhögtek a kollegák. Majd rajtuk tesztelem a poénjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése