Supersankari

Azt hiszem egy hõs vagyok, vagy legalábbis egy hõs veszett el bennem, egy igazi supersankari. 

Lefestettük a házat, pontosabban annak egy falát, de az egész család, együtt, több mint egy hét alatt ennyire jutott. Állványt építettünk, mert a ház két szintes, az állványnak 2 munka szintje volt 2 és 4 méter magasan. Másnap építettünk egy másikat is, mert láttuk, hogy lassan halad, és nem fogjuk tudni az állványt néhány napig, amíg be nem fejeztük azt a részt, odébb tolni. Lekapartuk a régi festéket, lecsiszoltuk a maradékot, fa-kezelõ anyaggal átitattuk, vártunk 1 napot, míg beitta, alapozóval lefestettük, vártunk újabb 1 napot, míg megszáradt, és két nap kétszer lefestettük sárgára, mert sárga volt eredetileg is. Az már gyorsan ment. A két álvánnyal elértük a ház hátsó falának a 2/3 részét. Aztán áthelyeztük az állványt, és a maradék 1/3 részen végigcsináltuk az egészet a kaparástól a festésig. A hét akkor telt le, és a család akkor ment el, mikor az utolsó részt átitattuk azzal a fa kezelõ szerrel. A többit most a hétvégén folytattuk. Tegnap alapoztunk, ketten a barátnõmmel, mert megint csak mi vagyunk itt, hát szereti a drága itt tölteni az egész nyarat, nekem meg ugyanúgy (nem) halad a távmunka innen, mint otthonról. 

OFF ON

Közbevetés. Idefelé jövet meg kellett állni tankolni, a Pukaron Baroni nevû komplexumban ért a tank kiszáradása. Megtankoltam, a drága bement wc-re. Bár ne ment volna, mert míg bement, észrevettem egy reklám táblát, hogy a burger kingben 2,50-ért adják a hamburgert, s nem tudtam ellenállni neki. Leparkoltam a kocsit, ami elõzõ nap érkezett a karosszériástól, mert június végefelé, egy hasonló ide úton, szintén benzinkútnál megállva, valaki meghúzta a kocsi lökhárítóját, és azt vittem el hétõn javíttatni, saját casco-val és önrésszel, mert nem volt meg a tettes. A kocsi csütörtökön készült el, szép, mint új korában, kívül és belül szépen kitakarították, még a gumi szõnyegeket is lemosták. Csili vili autóval álltam meg  a benzinkútnál pénteken délután, karcolás se volt rajta. S míg bent elköltöttük az akciós vacsoránkat, tehát 20 perc alatt, valami barom egy fém tárggyal, ami leginkább csavarhúzó lehetett, belevágott az oldalába. A benzintanksapka és a lökhárító között. Van egy kb 3 cm átmérõjû horpadás, kráter, közepén kb 1-1.5 cm hosszú fém-színü sérülés, a bele vágott csavarhúzó nyoma, leszedte a festéket. A benzinkút tulajdonosát azonnal hívtam, de azt mondta, hogy sajnos az erre nézõ kamera nem volt bekapcsolva, a tettes megint ismeretlen. Hát ne tudd meg, mennyire dühös vagyok, ha meglátom az autó oldalán a sérülést, vagy csak rá gondolok, lejátszódik elõttem egy krimi, amiben én vagyok a fõszereplõ, az igazságosztó szuperhõs, átlátok a falon, és látom, hogy kint valaki az autót gyalázza, odamegyek, es belekalapálom a földbe, kicsavarom a kezét, kitöröm a lábait, és elvágom a nyakát. Bassza meg az ilyent, aki más vagyonában kárt tesz, a teremtõ isten. Nem értem, hogy miért kell az 1 napos frissen festett autót bántani. Meg a kikapcsolt kamerára is, meg arra, hogy miért minden ilyen szar velem történik meg, mikor nincs pénzem. Az autót azért kellett lecserélni, mert nem volt pénzem a régit megvenni, az utolsó magasabb törlesztõ részt kifizetni, mikor a hitel lejárt. Az elõzõ kocsival is volt ilyen, valahol megsértettem az oldalát, lefesttettem, aztán 1 héten belül egy õrült nõ egy citybike-kal nem tudott elindulni, egyenesen a frissen festett ajtómnak hajtott és húzott rá egy 12-15 centis karcolást. Úgy látszik, a frissen festett karosszéria vonzza a sérülést. Huh, megint felbaszódtam, még jó, hogy ezt a közbevetést a következõ közbevetés utáni folytatás megírása után írtam meg, mert nem lenne most energiám felvenni az eredeti fonalat.

OFF ON

A közbevetés közbevetése, de csak egy kis szusszanásnyi idõre. A helsinki újságban volt egy cikk arról, hogy régen a lovak ellopásáért, vagy abban kárt tevésért halálbüntetés járt Finnországban.  Ha valaki pénzt lopott, azért csak börtön, de a lóért, azért, hogy a tulajdonos nem tudott közlekedni, halál járt. Mert az élethez mozogni kellett, ló nélkül nem lehet mozogni. Abban a cikkben a szerzõ pont ezen elmélkedett, hogy vissza kellene hozni ezt a szabályt, hogy a jármûben (a cikkben a kerékpár volt kiemelve, mint közlekedési eszköz, amit lopnak, mint a cukrot, és a rendõrség tehetetlen) tett kárt, vagy annak ellopását halállal kellene büntetni. Akkor talán nem baszakodnának a mindenféle suhancok mások kerékpárjával vagy autójával.

 

OFF OFF 

OFF OFF

Ma reggel festettük egyszer, aztán elmentünk megnézni 2 nyári színházi (szabadtéri színházi) elõadást, és most este a szúnyogokkal harcolva átkentük másodszor is. Én a barna szegélyléceket is szépen lepácoltam. Felmerült a kérdés, mi a különbség a pácolás, a festés, és a mázolás között. A mázolás a máz szóra utal, gondolom, akkor mi mázoltunk, bár a szegélyeket sötétbarnával úgy, hogy a sárgába ne menjen bele, babra munka volt, az lehet, hogy festés volt.

És azért vagyok hõs, mert 3 réteg ruhában fülvédõ sapkában 25 fokban a napon izzadva és harcolva a szúnyogok ellen képes voltam segíteni és hasznos lenni, bár ma a végére kicsit felrobbant az agyam, mert elállt a szél, és jöttek a kib*szott szúnyogok. Hogy ezekbõl mennyi van... Régen volt is egy pólóm, amin a felirat az volt, hogy finn légvédelem, és a képen rengeteg szúnyog. Megvan, ilyen volt.

image src: internet (google search)

A szúnyogokról eszembe jutott valami, megér egy másik bejegyzést. Addig is visszlát!

---

Visszatérve Miki Liukkonen-re, az emós íróra. Meséltem? Eltemették. Úgy irt mint én, közbevetett a közbevetésbe, és elkanyarodott, de visszatért, és lebilincselõ volt az az 1000+ oldalas könyv (30 óra hangoskönyv, egy átlagos 250 oldalas könyv kb 6-8-max 10 órás). Öngyilkos lett, mikor Behm, az énekesnõ elhagyta, vagyis az után egy hónappal. Szimpatizálok vele.