A harmadik napot könnyû volt túlélni. Délõtt mostam, úsztam és fõztem, és sietni kellett, mert 1-re vártam a párom kissebbik öccsét, annak a feleségét, és a két kis gyereket, akik egy születésnapi buli miatt jöttek a fõvárosba, s a párom a buszhoz vitte a nagyobbik öccsét a két fiával, csak 2-re ért volna haza. Közben a buszra elfogyott az összes jegy, valahol arra felé (Karkkilában) ukulele fesztivál volt, így ezek is hozzánk jöttek néhány órára, nekik is kellett valami ebédet adni. Mindenki dicsérte a fõztöm, a gyerekeknek még fagyi is akadt.
Aztán mikor a kisebb gyerekek szülei elmentek a buliba, elvittem a másik családot a buszra, s végül ketten maradtunk a két eleven gyerekkel, akkor egy kicsit lestrapálták az idegeim, jót tett, hogy a párom kiment velük a játszótérre. Na akkor eszembe jutott, hogy most kimennék az erkélyre, és az is, hogy akkor utána alaposan meg kellene mosni a kezeim, el kellene takarítani a függõség nyomait. Akkor eszembe jutott, hogy a dohányzás nem old meg semmit, csak újabb problémákat okoz.
Ma a gyerekekre ébredtem. A mi ágyunkban aludtak, én a saját szobámban, a párom meg a nappaliban. A vendégek éjfél után jöttek haza, de már õk is fent voltak a gyerekekkel. Vasárnapi szállodai reggelit csináltam, tojással, szalonnával, sajtokkal, felvágottal, többféle kenyérrel. Jól kitettem magamért. Aztán a család elment elõbb kirándulni, aztán egy kisgyerekes programra (elõadás, arcfestés) a közeli MyyrYork parkba, én meg utánuk mentem, de csak azért, hogy lecsekkoljam a mai pokemon program helyszíneit, és hogy vegyek a keleti boltban túrót. Jövõ héten lesz vagy tészta, vagy gombóc, vagy mindkettõ.
Aztán kint voltam a városban játszani, kb 120-an lehettünk, voltak magyarok is. Aztán itthon voltam, még itt értem a családot, játszottam a gyerekekkel, s aztán elmentem úszni. Mikor hazajöttem, leültem nézni egy sorozatot, a párom nézte velem, aztán a szünetben megnéztem mi megy a másik csatornákon, és azt mondta, hogy õt érdekli a Jóbarátok meghalt szereplõjérõl készült dokumentumfilm, engem nem, és eljöttem a saját szobámba, hogy nézzem tovább a sorozatomat.
Szóval eddig 4:0 a javamra, de kezd visszajönni a feszültség. Most azon, hogy mit szeretnék nézni én, és mit õ. Nem baj, elengedem, van saját tévém, és elvagyok a szobámban egyedül.
Tegnap a gyerekek miatt itt aludtam, áthoztam az altatógépet (éjjeli szekrényt, amin a telefonom van), és ma nem is pakolok vissza, talán majd észreveszi, hogy velem nem baszott ki, nézzen amit akar, de ma durci van, és külön alszok. A cél az, hogy ne kelljen vele egy szobában aludni.
A karikagyûrû ma leesett fürdés után az uszodában a kezemrõl, de meglett. Még jó, hogy nem a medencében.
