Hozzatok kaját! Jó sokat! Nem leszek negatív.

1997 szeptemberében jöttem Finnországban. Az egyetemen volt egy honlapom, a goliát szerveren, azon a honlapon írtam html oldalon levelet a családnak (akkor még nem voltak blogok), akik decemberben költöztek utánam. Novemberben a levél végére ezt írtam:

---

Ha tudsz, kajából hozz sokat. Ami nem fér a csomagba, majd itt megvesszük. 

A repülôre fel tudsz vinni nôi táskát, kabátot, kézipoggyászt (10-15kg). A repülôtéren a csomagokat kocsiról tudod felrakni a mérlegre. Helsinkiben, mikor jönnek a csomagok, már egybôl tudod kocsira tenni. 

Ami otthon marad (bank papírok, számlák, személyi ig.) jól pakold el. A mûszaki dolgokat (TV, porszívó, mosógép, varrógép) bízd rá valakire. Két év múlva lakást veszünk otthon, és lesz hova pakolni. 

Jó csomagolást. 

Nem leszek negatív. 

Várlak benneteket. 

--- 

Először  repültem én is, s mivel volt egy rakás adósságunk, csak küldtem pénzt nekik repjegyre, de én magam nem utaztam haza. Hiba. Hagytam, hogy Ex egyedül költözzön ki a lakásból a 3 gyerekkel. Anyám és az õ anyukája segített, de akkor is, hogy hagyhattam ott egyedül egy ekkora feladattal? A falon ott is maradtak valami kicsit értékesebb rézkarcok, amik fel sem tűntek neki, hogy saját, de mikor észbe kaptunk, már nem volt lehetőség visszamenni érte. A főbérlő valami pénzt követelt a lelakott lakás miatt. Hagytuk a képeket cserébe.

A másik a repülés. Soha nem repült, és hiába magyaráztam el neki ezekben a levelekben (mansplanning), hogy hogy jut el a biztonsági kaputól Helsinkiben a kijáratig, ha neki rengeteg csomaggal és 3 gyerekkel kellett ezt az egészet lelogisztikázni. (Le)bonyolítani. Bonyolítja a helyzetet, hogy ha a 3 gyerek 3 felé indult, mi ketten is kevesek voltunk hozzájuk. A gyerekek akkor 2+2+3 évesek. Az ikrek nagyon elevenek.

A kaja jellemző. Mi a legintimebb érzékszerve a férfinak? A hasa. Persze itt minden 4x drágább volt.

Ja és az optimizmus. Békásmegyeren egy 2 szobás lakótelepi lakás 2,4 millióba került. Sajnos arra nem volt érvényes a szoctám, csak új építésűre, de úgy voltunk vele, hogy 2 év alatt összeszedünk 2 milliót, és kis hitellel megvan a lakás. A gond csak az, hogy 2 év múlva a lakás árak megduplázódtak. Jó, akkor maradunk még két évet. Addigra megvolt a 4 milla, de a lakás árak megint megduplázódtak.

Hát igen, nem láttuk előre.

S mi ez a "nem leszek negatív?" Ez a mondat, beszúrás, farok, valamit már előrevetít.

---

Hát, ilyeneket dobott ma a gép és a családi archívum. Az én saját, egyszemélyes családi archívumom. Másom nincs, csak egy szaros életem (kb azzal az életérzéssel, mint a Tarr Béla filmek képei), meg az emlékeim.

to-i-let

Az egyik szobára ki van írva, hogy toilet. Gondolkodtam, honnan jön ez a szó. Lehet, hogy a "to I let" kifejezésből alakult ki, ahol az elengedést gyakoroljuk? Vagy a magyarból jön (toi - toj)? Inkább ez lehet az eredete, mi mondtuk is a saját tájszólásunkon, hogy megyek tojni. Innen ered a Toyota is (neked mit tojota a nyuszi), mint, ahogy a magyarból ered a hallo (hallod? hallom) és a coach (kocsi) kifejezés is.

Világnyelv vagyunk.

S gyakorolom az elengedést, újra élem a 30 évvel ezelőtti emlékeimet, olvasom az egyetemi tananyagot, nézem a beadandó feladatokat, hogy jé, én ilyet tudtam programozni (kitojni magamból)? meg nézem a gyerekek gyerekkori rajzait és fotóit (jé, én valaha ilyen tökéletes gyerekeket tudtam csinálni)? És ahogy megyek vissza az időben, már az 1990-es évek elején járok, mikor a (leendő) feleségem megcsalt, s azon gondolkoztam, amin most, hogy menni vagy maradni, s látjuk, annak mi lett a vége.

Sok olyan pont volt az életemben, amikor próbáltam megsaccolni előre a jövőt, de nem igazán sikerült eltalálni. Az jó döntésnek bizonyult, hogy visszamentem az egyetemre, s most talán az is, hogy a gyerekek fogantatása előtt nem léptem le (van 3 tökéletes gyerekem, akik a maguk lokális problémáikkal együtt is tökéletesek, s a negyedikből is lehet még akármi is, akár feltaláló vagy művész).

A tegnapi podcast is azt mondta, hogy nem tudjuk megbecsülni a jövőt, vagy a döntéseink következményeit, csak a bizonytalanság biztos, s az lesz sikeres, aki biztos lábbal tudja meglovagolni a kiszámíthatatlan hullámokat. Meg aki jókor van jó helyen. Na ez elég pocsékra sikeredett, de most nem próbálom kijavítani.

Hát ilyen gondolatok, és ehhez hasonlók jutnak eszembe, a Toyotámban, vagy elengedés közben. A legtébb gondolat elszáll, de most installáltam egy hangrögzítőt, amire akár fel is vehetem a gondolataimat, és ha majd 30 év múlva, ha visszahallgatom, akár blogbejegyzést is írhatok belőlük. Mit és mennyit engedtem el eddig, és mit fogok elengedni leközelebb. Anyám lesz az? Anyósom?

Emberek, híres emberek, jönnek és mennek. A mennek inkább érvényes, mert akik jönnek, azokról nem tudhatjuk, azok lesznek-e. Mikor egy híres ember meghal, s a párom kiakad rajta, nyugtatom, hogy ez a mi életünket nem befolyásolja, de ha anyáink meghalnak, akkor azzal az életünk is változni fog. Az lesz az utolsó pillanat, amikor kötelezően fel kell nőnünk, felnőtté kell válnunk. Bár ő ezen már szerintem túl van, én 50 felett sem érzem még magam elég felnőttnek.

S mi kellene ahhoz? Az, hogy fel merjem vállalni, hogy tudom kontrollálni a világot magam körül, legalább lokálisan. S hogy vannak olyan dolgok, amiken nem tudok változtatni. Azokat el kell engedni.

MBA

Ma előkerültek a 2003-2004 évi egyetemi (MBA) tananyagok, és egy csomó mindent újra olvastam. Kb. a dolgok 80-90 százalékára nem emlékeztem, vagy nem úgy, ahogy a tananyagban volt. Gazdaságtan, e-marketing, kísérlettervezés, technológia-menedzsment, HR menedzsment. Mennyi sok jó dolgot tanultam akkor...

Akkor, 2004-ben, még mielőtt összeomlott volna a világ, nem fejeztem be az egyetemet, pontosabban minden tantárgyat befejeztem, a 4 választható szakirányból 3-nak az összes vizsgáját letettem, az abszolutóriumom megvan, de a diplomafeladatot nem fejeztem be, és nem államvizsgáztam. Akkor már akkora volt a stressz, otthon is, munkahelyen is, hogy mindenféle pánik és ritmuszavar zavart, gondoltam eltolom egy kicsit...

És akkor 2004 végén, 2005 elején megkaptam a halálos diagnózist, legalábbis én azt hittem, hogy kakukk, ennyi és netovább, kiszedték, és annyi, és még itt vagyok, de akkor nem mertem volna fogadni rá.

Jó lenne összehasonlítani, mit jósoltak akkor a gondolkodók a világ jelen állapotáról a világ jelen állapotával. Vagyis mit mondtak 2026-ról, mi jött be, és mit tévesztettek el.

Példa:

Még középiskolában Zeusz, az elektronika tanárom (mindenre azt mondta, hogy nem szakértője a témának, de mindenhez is értett) azt mondta, hogy a jövőben majd a telefon ott csöng, ahol vagyunk. Azt jósolta, hogy a telefon-rendszer (központ) tudni fogja, hogy ki melyik épületnek melyik szobájában van, (pl egy zsebben tartott induktív hurok elven működő kártyával), és ott fog csörögni a legközelebbi telefon, ahol vagyunk. Azt nem látta előre, hogy nem is olyan sokára, de jön a mobiltelefon, amit magunkkal viszünk, és ott csörög, ahol épp vagyunk? Vagyis nem a fix telefon fog a falon csöngeni, mikor elmegyünk előtte, hanem a telefon és a hálózat mozog velünk.

Tavaly év elején valaki azt jósolta, hogy a Bitcoin év végére megduplázza az értékét, pedig stagnál.

Az e-businessről is mást gondoltak, mint ami valójában lett. Ki gondolta volna, hogy majd önként adjuk át az adatainkat, amin egyes cégek jól meggazdagodnak, és hogy a felhőbe fogunk szinkronizálni? A google azt ígérte, hogy ingyen lesz az email, és soha nem kell majd törölgetni. Bíztam benne, és most 95%-os tárhellyel naponta kapom az emlékeztetőt, hogy vegyek pénzért kiegészítő memóriát. Pont mint a havidíjas porszívó. Megkapod olcsón, cserébe havonta veheted bele az előfizetést (papírporzsák).

Nem tudjuk pontosan eltalálni, mit hoz a holnap. Csak az egy dolog biztos, hogy 100 év múlva már nem itt leszünk.

1993

Sikerült az emlékeimben még mélyebbre ásni. Találtam egy archív mappát, amiben korábban DVD lemeze írt régi dolgaim vannak. Azon belül megtaláltam az összes korábban lementett CD lemezem tartalmát, és az egyikben a korábban lementett floppy lemezeim tartalmát. Pl az egyetemi diplomamunkám több változatát, meg az első önéletrajzaimat, és feljegyzéseimet, hogy majd milyen programokat szeretnék megírni, és milyen munkahelyekre szeretnék - egyetem után - jelentkezni.

Még jó, hogy a floppykat CD-re írtam, ma már nincs floppy olvasó a gépemben, sőt, a következőben már CD/DVD olvasó se lesz, ezért jó, hogy külső diszken megvan minden, bár szerintem a CD tartósabb, mint a külső HDD. És baszki, milyen jó, hogy a Word2 formátumban eltárolt .DOC fájlokat is lehet még olvasni! Lehet, hogy át kellene konvertálni mindet valami mai formátumra, vagy kimenteni .TXT-be is, hogy meglegyen?

Ott találtam olyat is, amiben saját tervezésű adatbázis program volt, aminek az adatfájlja szerencsére szöveges alapú volt, és naplóbejegyzéseket tartalmazott 1993-1994-bõl. Pl azt, hogy a lányom mikor és hány centivel született, meg még korábban, hogy az anyját mentő vitte kórházba, a baba jól van. Ès egy olyat, hogy anyu az Erzsi nénivel ment a Dagi étterembe. Amiben két dolog érdekes. A dagiban volt a lakodalmunk, vajon miért ment oda a két leendő nagymama? A másik, hogy Erzsi mamát mi mindig is Erzsi mamának hívtuk, ez az Erzsi néni megnevezés meglepett. Persze érthető, akkor mikor az asszony terhes volt, még nem volt mama.

Azóta persze őt is eltemettük, a temetésén készült fotókat is megtaláltam jópár évvel későbbről. És idén valszeg el fogjuk temetni a (mostani) párom anyukáját is, de remélem, hogy az én anyám még évekig eléldegél az öregek otthonában. Ami azért már nem olyan biztos. Kezd szegény agyilag is elzoknulni.

Most azon gondolkodok, vajon hol lehetnek a még korábbi feljegyzéseim és naplóbejegyzéseim. Ha jól tévedek, akkor 1990-ben kezdtem az egyetemet, és azidőtájt megkaptam az első számítógépem, és ahogy magamat ismerem, biztos már akkor elkezdtem írogatni mindenféle szövegfájlokat. Sőt, mikor kisgyerek koromban beszabadultam anyu munkahelyére a könyvtárba, és már tudtam írni, az írógépet zaklattam állandóan, könyvet akartam írni. Azokról persze nem maradt fenn digitális lenyomat, hacsak anyám el nem tette azokat a a szárnypróbálgatásokat. Mint ahogy én is lefotóztam és eltettem a gyerekeim első rajzait, meg az első dokumentumaikat (Naruto kézmozdulatok, ősember nevelő játékprogram tervei).

Vajon mások is elmentették az életük bitekbe vésett lenyomatát?

---

Sikerült találnom olyan mindmap programot, amivel meg tudtam nyitni (konvertálni kellett) a régi mindmap-rajzaimat. Sikerült futtatni a régi saját készítésű, DOS alatt futó programjaimat. Egyelőre nem sikerült találni olyan programot, ami a Tango-ban rajzolt áramkör-terveimet és kapcsolási rajzaimat be tudnám olvasni, hogy aztán legalább egy képernyő mentéssel ki tudnám menteni képfájlba.

Külalak-váltás

A régi dolgaimat rendezgetve találtam régi blog archívokat. Időnként megújítottam a blog kinézetét, lecseréltem a bannert, a hátteret, és módosítottam a sablonon. Már több, mint 5 éve nem nyúltam hozzá, és kezdett unalmas lenni a "Többnyire ártalmatlan - de lehet, hogy rosszul van bekötve" mottó és a  hozzá tartozó háttér a kapcsolási rajzzal.

A tartalom fontosabb, mint a kinézet, ezért le akartam szedni minden felesleges színt és sallangot, így lett ilyen, amilyen. Nem tökéletes: zavar a színes profilkép, a színes linkek és követők panel. És eltűnt a gyors-szerkesztés ikon, amivel vissza tudtam menni kijavítani a helyesírási hibákat. Lehet, hogy még javítok rajta, de mostantól kb ilyen lesz. (Ha nem tetszik, lehet kommentben jelezni.)

Lehet, hogy a forma nem fontos, de lehet az is, hogy a letisztult kinézet letisztultabb gondolatokat fog majd indukálni bennem, lássuk meg!

Hogy ne vesszen el teljesen, mutatom, hogy nézett ki eddig: