Magyar podcastot hallgattam amiben azt fejtegették, hogy lehet Finnország (és más északi államok) a legboldogabb. Azt gondolnánk, hogy a déli tengerparton ahol süt a nap, meleg van, és finom a kaja boldogabb, erre itt a sötét, április végén is eshet a hó, az oroszok bármikor megtámadhatnak, sok a depressziós, romlik az orvoshoz jutás lehetősége, és az emberek rengeteget isznak. Érthetetlen.
A kávézóban a török és iraki baristával beszéltgettünk. Szerintük akik a felmérést csinálják alzheimeresek, és nyáron, amikor a felmérést csinálják, nem emlékeznek a télre. Valóban, az a három hónap (20 fokos kánikulával) a hosszú és hideg tél után tényleg annyira eufórikus, hogy képesek vagyunk elfelejteni. Én is mondtam, többnyire augusztusban, hogy Finnország a földi kánaán (de ahogy öregszem, egyre kevésbé gondolom így).
Az, hogy a finnek alzheimeresek, akkor is nyilvánvaló, mikor hokimeccset játszanak a svédek ellen. Suomalainen voitta aina, a finn mindigy nyer a jelszavuk, pedig talán ha kétszer sikerült nyerniük. Annak is képesek örülni, ha valaki bejut egy döntőbe, máris nemzeti hős, egyáltalán nem kell hogy érmet is szerezzen.
Más nemzetek többet nevetnek, mint a finnek. Látszólag a finnek nem boldogok, inkább azt mondanám, hogy elégedettebbek, mert a szomszéd tehene sem zöldebb. Nézd meg milyen interjút adott Kimi Räikkönen mikor megnyerte a Formula 1-et. S ha szarul mennek a dolgok, akkor is azt mutatják, hogy minden rendben (sisu: ül a hangyaboly tetején, csípi a fenekét, mégse menne el, nehogy a szomszéd gyengének gondolja).
A hétvégén vendégeink voltak, afroamerikai-litván páros, és este 11-ig jó hangosan beszélgettünk, és a finn párom meg a többiek jókat röhögcséltek, például azon, hogy a mobiltelefon állandóan hallgatózik, mert miképpen lehet, hogy ha kutyákról beszélsz, kutyás reklámokat ad.
Olyan hangosak voltunk, hogy a végén megjegyeztem, holnap az alattunk lakó szomszéd telefonja is eurovíziós és finn bevándorlós standup reklámokat fog adni, mert leginkább ezzeken röhögcséltek.
S most, hogy ezt leírom esik le, hogy miért vagyunk évről évre egyre boldogabbak: minden évben nő a bevándorlók száma, s csökken a finneké. Mi csak négyen voltunk, magyar, litván, amerikai és finn, de mi győztünk. Mondjuk én egyre inkább finn vagyok, egyre kevésbé tudom tolerálni mások hangos boldogságát.
Ui. Mai abszurd: a hangya-boy nem ugyanaz, mint a hangyaboly.