Elkergetnek az emésztõrendszeri hangkitüremkedések

Nem vagyok képes többé tolerálni a drága tápcsatornájának (fejtõl lábig) a hanghatásait. Fing, böfög, és minden, ami közte van. Nem nem és nem.

Egész nap csend volt. Elment kilenckor, megjött este 10-kor, azt mondja, dupla napot számlázhat. Hurrá. Aztán megiszik egy pohár kólát, és hangosan ereszti ki a levegõt, most a felvégen. Azt sem akarom hallani. Eljöttem a saját szobámba, itt nem hallom.

Éjféli nap + palakszinta

Nem tudom mi a hivatalos neve amikor nem megy le éjjel a nap. Megvan, fehér éjszakák. Vagy világos? A kibaszott nap nem hajlandó este eltakarodni az égrõl, és világos van, és nem tudok elaludni, és reggel túl hamar kelfelek, és már 4-kor betûz a nap, és kurvára fáradt vagyok.

Mennyen Finnországba lakni akinek két anyja van. Nem embernek való.

---

Extra az elõzõhöz: tegnap pokemon vadászaton voltam, különleges esemény, 200 fölött jöttünk össze, hogy Gigantamax Machampot szerezzünk. Hangosbemondóval irányították a tömeget, vonultunk stoptól stopig. Mikor a végére értünk, a Myyrmäki focipálya mellett, épp a finn-német rögbi meccs ért véget (a finnek nyertek), a hangosbemondó bemondta, hogy a pálya szélén food truck-ból (utánfutós büfé) töltött palacsintát lehet kapni. Magyarul mondta, hogy palacsinta, ráadásul még helyesen is (nem pa-lak-szinta, ahogy várnád a finntõl). S valóban, magyarok jöttek Turkuból rántott palacsintát árulni. Megkóstoltam, drága volt, de nem rossz. Hoztam lex-nek is, neki is bejött.

Szakítópróba

Nicsak, majdnem egy hónap eltelt. Lássuk, mi minden történt.

Voltam otthon, találkoztam a lányommal aki hamarosan férjez megy. Nekem kell majd odavezetni az oltárhoz, és táncolnom is kell vele. Az elsõt még vállalom, a második nehéz, nagyon nehéz feladat. 100 éve nem táncoltam.

Megátogattam anyut is. Szellemileg és fizikailag is stabil az állapota, s már az is nagy szám hogy nem romlik.

Öcsémék unokára vigyáznak, amikor a fiataloknak dolga van. A lányom esküvõje napján is dolguk lesz. Azt mondták, hogy ha kapnak egy példányt a hivatalos meghívóból, akkor megoldják, hogy a Balatoni nyaralásból korábban feljöjennek és részt vegyenek a keresztlányuk esküvõjén. Az õ vejük aznap versenyez, a lányuk lesz majd a babával a frissítõ pontokon.

A fiaim lakásába méh vagy darázs invázió van. Érdekes, hogy a szomszédoknál nincs. Ez kb olyan, mint nekem a kutyaugatás, azok a kutyák is megtámadnak, akik mindenki mással barátságosak. Gyerekkori trauma lehet a háttérben, a csepel-szigeti házunkban is voltak a tetõ alatt darázsfészkek. Vajon a darazsak hogy szagolják ki a fiaim traumáját? Bennem már az is felmerült, hogy a vizipia gyümölcsös szagára jönnek, mert mind a két fiam vizipipázik.

Kedves ismerõsöm 50 éves születésnapjára nagy bulit szervezett, és megkért, hogy a fõleg finn barátainak fõzzek 80 adag gulyást és 20-25 adag lecsót (a vegáknak). Sikerült. Jól sikerült. Szakács öcsém adott receptet és tanácsokat ilyen nagy mennyiségre. Egyik szakács fiam és a párja segített elõzõ nap felvágni a 12 kiló marhalábszárt, 12 kiló krumplit, 10 kiló zöldpaprikát, 6 kiló hagymát, és 4-5 kiló mindenféle leveszöldséget. Rengeteg volt a cipelni való. Közben bónuszként 10 rúd rétest is csináltunk, 7 káposztást, 3 túróst. A másik szakács fialm és a barjátnõje segített aznap reggeltõl megfõzni, feltálalni, elmosogatni. Egy kollegám szülei korábban fõztek eseményekre (catering cégük volt), õk adtak a nagybaniba (cash and carry) kártyát, ahol olcsóbban megkaptuk a hozzávalókat, és õk adtak kölcsön egy 30 és egy 20 literes fazekat. Meg volt két 10 literesünk.

Igazi komoly projekt volt. Szépen kitaláltam, hogy a nagyobban elkezdjük a gulyást, s míg a hús puhul, addig a kissebben megcsináljuk a lecsót, azt kitesszük a 10 literesbe (20 adag), s aztán szétszedjük a húst 2 edénybe és úgy zöldségeljük be. Leszavaztak, hogy a lecsót frissen kell csinálni. A vége az lett, hogy volt 2 tele fazék gulyás (40 liter helyett 50) és lecsó sehol. Csak a hozzá való hagyma elfoglalt egy (tiszta  új) felmosóvödröt, a paprika másfelet, a 4 kiló paradicsom meg egy bevásárló szatyrot. Ez nem fér el 10 literes fazékban. A megoldás az lett, hogy a gulyást tettük ki a két 10-esbe (és abból is tálaltuk a vendégeknek, valaki mindig vitte-töltötte-hozta azt amelyik kiürült), és a kis fazékban megcsináltuk a lecsót. Mindenki dicsérte, ezért érdemes volt élni.

Aztán kiakadtam a leendõ exemen. Panaszkodott, hogy minket vendégnek hívtak, de az egész napot a konyhában kellett töltenie, a köszöntõ programoknak csak egy kis részét látta. Meg hogy odahívta a menyemet segíteni, fõzni és felszolgálni, és mibõl fizetjük ki. Kénytelen voltam a kaja hozzávalókért kapott pénzbõl átutalni neki a napi fizetést úgy, hogy nekem végül ráfizetéses lett a buli, s csak akkor derült ki, hogy lex (leendõ ex) a szervezésért 4x annyi pénzt számlázott ki, mint amit én a menyemnek utalni tudtam. És még õ keresereg azon, hogy a vendégek szolgálónak nézték, és mikor elmentek, neki köszönték meg a munkát és a finom kaját. Na akkor helyre tettem, hogy ha pénzt kap érte, akkor nem vendég, még akkor sem, ha az esküvõre vett ünneplõ ruhájában kellett 120 vendég után mosogatni. (Szerencsére a konyhán, ahol fõztünk, volt ipari mosogatógép, de azt is vagy 20x meg kellett "etetni").

Nagyon a végét járja, hogy elköltözök innen a picsába.

Ja igen, múlt héten volt egy éve, hogy összeköltöztünk. 2 év próbaidõben állapodtunk meg, mert utána adómentesen el lehet adni a lakást, ha nem mûködik. Szerintem én nem húzom addig. Hát aztán itt van 2 hét múlva a lakodalom, ahova autóval megyünk, na az nagy szakítópróba lesz.

(S a kisebbik bejelentette, hogy õt az én családom nem érdekli, a nevét is megváltoztatja, nem jön a nõvére esküvõjére, s én ezen most nem vagyok teljesen kiakadva, mert mindenki úgy él, ahogy tud, vagy ahogy szeretne, és másik embert nem lehet arra kényszeríteni, hogy azt csinálja, ami nekünk jó, de ettõl nekem õ még az egyik legkedvesebb gyermekem, s majd vagy megjavul köztünk a viszony, vagy úgysem leszek már itt sokáig. Finnországban nem a szülõnek van láthatási joga, hanem a gyereknek van joga találkozni a szüleivel, s ha nem akar, akkor kösz, hogy megcsináltál, adjad a pénzt de nem érdekelsz.)

A követség, vagy a magyar állam, meg postán küldött valami küldeményt. Lehet, hogy rákerültem a halállistájukra?

Legboldogabb nemzet

Magyar podcastot hallgattam amiben azt fejtegették, hogy lehet Finnország (és más északi államok) a legboldogabb. Azt gondolnánk, hogy a déli tengerparton ahol süt a nap, meleg van, és finom a kaja boldogabb, erre itt a sötét, április végén is eshet a hó, az oroszok bármikor megtámadhatnak, sok a depressziós, romlik az orvoshoz jutás lehetősége, és az emberek rengeteget isznak. Érthetetlen.

A kávézóban a török és iraki baristával beszéltgettünk. Szerintük akik a felmérést csinálják alzheimeresek, és nyáron, amikor a felmérést csinálják, nem emlékeznek a télre. Valóban, az a három hónap (20 fokos kánikulával) a hosszú és hideg tél után tényleg annyira eufórikus, hogy képesek vagyunk elfelejteni. Én is mondtam, többnyire augusztusban, hogy Finnország a földi kánaán (de ahogy öregszem, egyre kevésbé gondolom így).

Az, hogy a finnek alzheimeresek, akkor is nyilvánvaló, mikor hokimeccset játszanak a svédek ellen. Suomalainen voitta aina, a finn mindigy nyer a jelszavuk, pedig talán ha kétszer sikerült nyerniük. Annak is képesek örülni, ha valaki bejut egy döntőbe, máris nemzeti hős, egyáltalán nem kell hogy érmet is szerezzen.

Más nemzetek többet nevetnek, mint a finnek. Látszólag a finnek nem boldogok, inkább azt mondanám, hogy elégedettebbek, mert a szomszéd tehene sem zöldebb. Nézd meg milyen interjút adott Kimi Räikkönen mikor megnyerte a Formula 1-et. S ha szarul mennek a dolgok, akkor is azt mutatják, hogy minden rendben (sisu: ül a hangyaboly tetején, csípi a fenekét, mégse menne el, nehogy a szomszéd gyengének gondolja). 

A hétvégén vendégeink voltak, afroamerikai-litván páros, és este 11-ig jó hangosan beszélgettünk, és a finn párom meg a többiek jókat röhögcséltek, például azon, hogy a mobiltelefon állandóan hallgatózik, mert miképpen lehet, hogy ha kutyákról beszélsz, kutyás reklámokat ad.

Olyan hangosak voltunk, hogy a végén megjegyeztem, holnap az alattunk lakó szomszéd telefonja is eurovíziós és finn bevándorlós standup reklámokat fog adni, mert leginkább ezzeken röhögcséltek.

S most, hogy ezt leírom esik le, hogy miért vagyunk évről évre egyre boldogabbak: minden évben nő a bevándorlók száma, s csökken a finneké. Mi csak négyen voltunk, magyar, litván, amerikai és finn, de mi győztünk. Mondjuk én egyre inkább finn vagyok, egyre kevésbé tudom tolerálni mások hangos boldogságát.

Ui. Mai abszurd: a hangya-boy nem ugyanaz, mint a hangyaboly.

idõjárás

Április 25 van, és esik a hó. Besírok.

Gyertek mind megtévedt emberek Finnországba élni. Kétszer gondoljátok meg.