Régen volt egy viccem, hogy az órám vízálló, ha beleesik a víbe, megáll. Víz -> megáll. Vízálló.
Ma megtörtént a tragédia, amit el sem tudtam volna eddig képzelni. Beleesett a telefonom a vécébe. Teljesen elmerült a vízben, szerencsére öblítés után, tehát kb tiszta víz volt benne. De akkor is. Azt hittem, hogy most szúrtam el, 99 eurós telefon biztos (nem) vízálló. A fenti vicc miatt kell a nem-et zárójelbe tennem. Azt hittem, hogy elromlik a merüléstől. De nem. Nagy bátorságot vettem, benyúltam a szörny szájába, kivettem a telefont, levettem a műanyag tokot, lemostam folyó vízzel, megörölgettem, megszárítgattam, és működik. Nem "vízálló" hanem vízálló. Nem áll meg, hanem állja a vizet.
A hátulján a műanyag tokban volt egy kis igazolványkép a lányomról. Itt Finnországban minden évben csinálnak iskola képeket, és azzal együtt jön egy ív kisméretű igazolványkép, amit a barátoknak oda tud adni, hogy ragasszák be az emlékkönyvükbe. Ez lassan kimegy a divatból, mert már mindenki online képezik, de mi meg szoktuk rendelni, és be szoktuk tenni a pénztárcánkba, szépen sorban gyűlnek évről évre, szem előtt van a szemünk fénye, már amikor elővesszük a pénztárcát, mert az is kezd kimenni a divatból, a többség telefonnal fizet. Nekem öreg a pénztárcám, de használom, s mivel hamarosan lecserélem, nem oda tettem a képet, hanem a telefonom hátujába, az átlátszó műanyag tok alá, de nem azért, mert a telefon amúgy is folyton a kezemben van, hogy lássam a lányom, hanem azért, hogy a két egyforma telefont meg tudjam különboztetni. Mint mondtam 99 euro volt, kettőt vettem belőle, az egyiket egy éve, a másikat nem túl rég, mert olcsó, sok a memóriája, frissül rajta a rendszer, fut rajta az egyetlen játék, amit játszok, nem laggol. (Mert a bank app nem volt hajlandó felmenni a Nokiára, azt mondja nem biztonságos, túl régi a rendszer és nem kap biztonsági frissítést. Na akkor eldöntöttem, hogy a 3 játszós Nokiát egybevonom, és a 7 telefon helyett lesz 4, de most épp 8 van, és azzal játszok... - kicsit függő lehetek a tünetek szerint. Most a wc-re csak 3-at vittem.)
A telefon tokban eddig egy igazolvány kép volt a nagynénémről, aki kb egy éve meghalt, és amikor eladtuk az örökölt házat, a vevő elvitt minket oda, ahol a nagyszüleim laktak, ahol gyerekkoromban sokat vendégeskedtünk, és azt mondta, hogy a nagynéném cuccaiból bármit elvihetünk, ruhát, könyveket, képeket a falról, bútorokat, de én nem találtam semmi olyat, amit repülővel elhoztam volna. Egyetlen dolog volt, amin megesett a szemem, egy kopott pénztárcán, az nem kellett, de mellette, abból kifordulva volt egy igazolvány kép, a nagynénémről, kb 20 évesen (kb 80 volt mikor meghalt), na azt a kis régi igazolványképet elhoztam, azt tettem a telefonom tokjába (a régi Nokiában egy négylevelű lóhere volt ugyanott, a másik nokiában meg a lappföldi Siida lapp múzeum belépőjegyeként szolgáló ruhára ragasztandó matrica, a harmadikban meg egy múmi figurás matrica, tehát nekem szokásom volt apró dolgokat tartani a telefontokban), s mikor valaki megkérdezte, hogy ki az a cherokee indián a telefonomban, mindig el kellett magyarázni, hogy a megboldogult nénikém, s elszégyelltem magam, s kicseréltem a lányomra, mikor a lányom képe valami iratok rendezése közben előkerült.
A lényeg az, hogy a műanyag tok alá nem folyt be a vécé-lé, a víz, a lányom képe nem esett a szennyvíz ádlozatául.
Hála és dicsőség, az égnek és a vízhatlan telefon gyártójának.
