Hidegszik

Hidegszik az idő, jön az időváltozás. Ma reggel a kóborkutyák teljesen meg voltak bolondulva, a lámpánál ki-kiszaladtak a kocsik közé, megugattak minden elmenő autót, mintha a vesztüket akarták volna. A kertekben is türelmetlenül rohangáltak fel és alá. A gyerekeim is meg voltak kergülve, kabát nélkül akartak indulni pedig már fagyott kint, a kocsiról kaparni kellett a jeget. Előkerült a kesztyű sapka páros, még a finnországi jó meleg. És a Sampo bitosítótól kapott jégkaparó.

Kezd kijönni valami stressz, vajon mi okozhatja? Ma délután úgy elfáradtam, fájtak a lábaim, hogy korán feladtam a dolgozást. Hogy kimozgassam a tagjaim, felmentem a kedvenc Gellért hegyemre, makkaráztam, bámultam lefele a városra, szívtam a friss levegőt és csodáltam az őszi faggyal dacoló virágokat.

Gesztenyét szerettem volna találni, szelíd gesztenyét, tüskés héjával együtt mutatóba, mert annyira rám hasonlít. Kívülről szúrós, tüskés, elég barátságtalan, de szelíd, és ha hozzá érsz szinte magától kinyílik. A belseje csemegét rejt, nem is egyet, csak jól kell elkészítened. Szentimentális?