A nagyfiú jól van, fogadja a látogatókat, és a hét végére haza is jöhet. Ma megnézték a sebet, kering a vér, úgy néz ki, sikerült a műtét. Biztosabb majd a varrat kiszedés után. Izgalmakon túl, ma nagyon jót dolgoztam. Minden okom megvan az örömre.
A kórházban érdekes esetekkel találkoztam: egy fiú motorversenyző. az egy éve összetört kezét megint össze kellett rakni. Egy másik, kicsi fiú pedig olyan eleven és pimasz volt a gerincműtéte után, hogy a fiam a gipszes kezével folyton le akarta ütni. Az orvosok és a nővérek nagyon rendesek voltak, oda figyeltek minden betegre, még az aggódó szülőkhöz is volt türelmük. Hiszek még a magyar egészségügyben, remélem maradnak itthon ilyen jó szakemberek.
1 megjegyzés:
Sokszor belegondoltam már, hogy mi az, ami még előre viszi a magyar egészségügyben dolgozókat a "vérlázító megbecsüléstől" függetlenül is. Azokat tenném egy zsúfolt kórház megfelelő osztályára, akik nem figyelnek oda az emberekre. (S kíváncsi lennék, egy tíz-tizenkét ágyas szobában eltöltött két hét után mit mondanának...)
Jobbulást gyermekednek, s kívánjuk, nyerje vissza minél hamarabb a régi formáját!
Megjegyzés küldése