Lányok - asszonyok

Kellemes meglepetés: két baráti, bíztató bejegyzés várt, s mind a kettő jó hangulatomban talált. Köszönom, lányok. Nagyon örültem neki.
Ahhoz képest, hogy holnap lesz a nagy nap, meg hogy tegnapelőtt volt az évfordulónk, meg hogy az ügyvédem ma elutazott, meg hogy a volt munkahelyemnek vissza kell fizetni a túlvett szabadságot, egész jól vagyok vagyok. Sőt, most végre észreveszem, ami körülöttem történik. Jól esik a buszon a lányokat (és asszonyokat) nézni, és magamban mosolygok, ha visszanéznek. Azt találgatom, vajon ki mit cipel magával, boldog-e vagy szomorú, van-e társa vagy kutyája. No meg azt: vajon örül-e egy mosolynak?
Vannak olyan pillanatok, amikor az ember a mások örömét nem tudja befogadni, amikor a saját baja úgy leköti, hogy a mások vidámsága még inkább elszomorítja.

Lányok? Asszonyok? Vajon honnan tudhatnám, ki az, ki facér, és ki az, ki foglalt? Nem hordja senki a névtábláját, és ha hordja is, a magyarban nincs miss vagy mrs. Sem rouva sem neiti. A gyűrű sem ad mindig eligazítást, a tegnapi gyűrű nélküli lány ma egy nagy darab pacákhoz bújik a buszon; aki tegnap gyűrűt viselt, ma kacéran szemez. Ki igazodik itt ki?

Nagy a világ, és jól érzem magam benne...