4.50

Valami van a levegőben. Legalábbis nálunk, ott ahol most élek. Minden reggel 4.50 körül felébredek. Nem hiszem, hogy kakas kukorékolás lenne. Inkább valami belső óra. Így van ez jó pár hete. Pedig mindenféle vizsgálat megerősítette, hogy rendben vagyok, egészségesebb, mint mikor a drága feleségemmel éltünk boldog házaséletet. Semmi bajom, akkor meg mitől kelek fel hajnalban, 15-20 perccel óracsörgés előtt? Így van ez, ha korán fekszem le vagy későn, ha ittam pálinkát vagy sört előtte, meg ha nem is, ha rosszat álmodtam, vagy ha szépet. Ezt fejtse meg Dr Freud. Majd megidézem.
Tegnap felismertem, mik a legnagyobb problémaforrások az életemben, ami miatt nehéz lesz új életet kezdeni. Az egyik a pénz: hiába van jó állásom, a lakást és a gyerektartást még sokáig fizetnem kell, új lakást venni, kocsit fenntartani, utazni csak akkor tudok, ha a lakást eladtuk, ha újat vettem, ha kifizettem, ha addig minden másról lemondtam. A másik a gyerekek. Hozzám tartoznak, részei az életemnek, és akkor is azok lesznek, ha új barátnőm, új feleségem, újabb gyerekeim lesznek. Nem leszek 100%-ban már soha sem az övék. Ezeket a hátrányokat kellene előnnyé kovácsolni. Az anyagiakon nem aggódni kell, hanem örülni kell, hogy van stabil állásom, tehetségem, munkavégzésre alkalmas vagyok. A gyerekek pedig gondoskodó testvérek lehetnek egy új gyermek mellett, s életkedvvel, vidámsággal, energiával tölthetnek fel.
Az előző házasságomban 100%-ban jelen voltam, a barátok elmaradtak, szórakozásról, utazásról, kultúráról lemondtam. Pedig nem szabad csak a családnak élni, fenn kell tartani a személyes érdeklődést, baráti kapcsolatokat is. Nem akarom én sem korlátozni majd az új társamat, nem akarom, hogy az tartson bennünket össze, hogy sülve-főve együtt vagyunk. Más legyen a kohéziós erő: a kölcsönös bizalom, a boldogság, az egymás inspirálása, energiával való feltöltése. Olyan társat keresek, akiben ezt megtalálom.
Mindenesetre most sikeresnek érzem magam, tele energiával, tetterővel, vidámsággal, amit azért néha elnyom az aggalom, hogy vajon meddig tart a boldogság. Több mézest kellene innom, többet kellene csókolnom, többet találkozni kedves ismerősökkel, és meg kellene tanulnom végre adni, s nem csak azt várni mit kaphatok én egy kapcsolatban.