2006. november 10., péntek

Utazók vagyunk

Ma beszélgettünk barátokkal a zene hatásáról. Ha kell, megnyugtat, ha kell, doppingol, olyan hatása van, mint a kávénak. Csak a megfelelő ütemet és dallamot kell kiválasztani. Ha jó a kedvem, berakok egy finn lemezt és teljes hangerőn kantele zenére énekelek. Ha rossz a kedvem, akkor berakok egy finn lemezt és teljes hangerőn kantele zenére énekelek. Kár, hogy másnak nem jelent olyan sokat ez a zene. De, egyvalakinek jelentett valamikor, de már rég nem hallottam róla. Néha gondolok rá, előveszem a képét, és hagyom, hadd bizsergesse a hátam. Ez a zene az utazásról szól. Az élet hosszú út, kanyarokkal, bukkanókkal, különféle tájakkal. Mi pedig utazók vagyunk. Ha szerelmesek vagyunk, az utunk valaki másé mellett halad, néha össze ér. Ha véget ér, az utunkon tovább megyünk, külön irányban, és máskor, mással találkozhatunk. Reissunainen.

Este velem volt az autó, felhajtottam a Gellért hegyre, bámultam le a városba, és bizsergettem a hátam. Zene nélkül is sikerült. Csak a csend volt, a sötét, a biztonság, a

Nincsenek megjegyzések: