2006. november 22., szerda

Zűr

A mai reggel nagyon rosszul indult. Kezdve azzal, hogy már 5 órakor felébredtem, rémisztő, nem ijesztő, de meglepően felkavaró álom után. Gyors fürdés után mehetnék dolgozni, el tudnék menni a vérvételre, és ledolgoznám rendesen a munkaidőmet, 5-kor rohanhatnék dolgomra. Minek is ajánlottam fel, hogy elviszem a gyerekeket? Tankolnom kellett, és meg akartam várni a szerdai árcsökkentést. Csak ezért. Megtankolhattam volna már tegnap este is, amiatt az egy Forint miatt sokkal többet buktam a mai szerencsétlen kapkodással. Na ja, este sem kell a kocsi, a városban parkolni nem tudok, a múltkor megbüntettek. Ahova megyek, mehetek busszal is. Ex mehetne kocsival dolgozni, és hamarabb otthon lehetne a gyerekekkel. Bocs, én sokáig maradok, csinálom azt, amit úgy 2 hete kezdtem. Testi, lelki egészségemnek szüksége van rá.
Így alakult: öttől hatig olvastam (legalább volt egy kis időm a könvyvre, a címe Csöndes vágy), pisilés a műanyagpohárba, gyors fürdés, gyerekek ébresztése, kapkodás, kimaradt reggeli, kimaradt antibiotikum (a gyulladt pattanásaimra), kiabálás a gyerekekkel, akik mindig reggelre hagyják a táska bepakolását, és rendszerint ilyenkor derül ki, hogy nincs meg a táncos táska, nincs kimosva a szoknya, nincs tiszta harisnya, vagy hol a francba van az a r* karaktercipő. Ennek ellenére 7kor indulás, és fél nyolcra az ikrek a suliban. M* fiam mehet röplabda edzésre, hála a földútnak, amin kikerüljük az M0-nál megszokott araszolást (8 órára a duó teljesen megszűnt, mikor másodszor jöttem arra, végig tudtam száguldani). Leányom leadja a tánctáskát az anyósomnál, utána van még egy kis időnk, ma nincs első órája, beállunk tankolni. Dühös vagyok, hogy 1 Ft miatt vártam a tankolással, de tankolok, és veszem közben észre, hogy a pénztárcám, bannkártyám mind otthon maradt. Zálogba a kocsit kellene otthagyni, kidumálom, marad a telefon, meg a Smart kártya. A pontokat persze nem tudtam feliratni, mert a számlát nélkülem állították ki. Leszállítom a lányomat a suliba, irány a falum, irány vissza (közben felpakolok valami ebédnek valót - jó lesz a vasárnapra főzött pörkölt, Ex nem ette meg, talán attól félt megmérgezem?, paradicsommal, uborkával, jobb lenne savanyúval és friss kenyérrel - ma nem lesz időm ebédre, ha 9re beérek és 5kor már menni szeretnék).
Végül benzin kifizetve, telefonom kiváltva, kocsi leállítva a HÉV-nél, ennyi kerülőt megér az ingyen parkolás, állok a vonaton, rendezem soraimat, szemezek az utazóközönséggel, és kifújom magam. Végül is olvastam, Exet hagytam tovább aludni, van ebédem, az antibiotikumot bevettem, 1 órával később jól megreggeliztem, beértem, dolgozom, és még infarktust sem kaptam. Vérvétel holnap. Ámmen

1 megjegyzés:

Gyula írta...

Azért nem semmi vagy...