2006. december 21., csütörtök

Születésnapok

Már kezdem megszokni, hogy a születésnapomon mindig valami sorsfordító dolog történik. A legelső születésnapomon ugyanis, amit nulladiknak illik számolni, megszülettem. Aztán minden születésnapomon egy évvel idősebb lettem. Aztán telt múlt az idő, tavasszal elolvadt a hó, összel lehullottak a levelek, és egyszerre csak...

31 éves lettem. A születésem napján épp lakás vásárláson gondolkoztunk a csepeli kölcsönlakásban. Nem akartuk a Finnországban félretett pénzt elherdálni, lakást kellett venni. Akkor megkérdeztem a drága (ex) nejemet, hogy kibírjuk-e egymás mellett még 10-15 évig, t.i. a hitel lejártáig. Abban maradtunk, hogy a gyerekek 18 éves koráig együtt maradunk, csak hogy családi idillben nőhessenek fel. Ennek még csak 4 éve, de már nem vagyunk házasok. Sem nem volt idill az a családi élet. Na ezen a születésnapomon történt az első komolyabb szervi bajom. WC-n ültem (banális?), már végeztem a dolgommal, mikor hirtelen felment a pulzusom 180-ra. Ezt a tempót jó fél órán keresztül tartotta. Éreztem, hogy őrült sebességgel kalapál, mintha busójáráskor kereplőt forgatnának benne. Kimentem a teraszra, telefonáltam, próbáltam megnyugtatni magam, nem sok sikerrel. Ijedtemben elrohantam, busszal az SZTK-ba, ott a kardiológiára. Ott kezdett a pulzusom lejjebb menni. Pillanatok alatt az EKG-ra kerültem, addigra már csak 120 volt a frekvencia, és kifáradt szív képét látták a nyomtatópapíron. Utána gyakran megfordultam a kardiológián, de nem találták szervi bajomat.

32. születésnapomon volt az első gyomortükrözésem. Nyelőcső gyulladás, stressz okozta.

33. születésnapomon (Krisztusi kor) gond volt az egyik anyajegyemmel. Viszketett. Nem sokkal később kivágták. Azt hittem bele fogok halni, egy teljes héten át nem aludtam miatta. Tudjukki nem is akart bejönni a kórházba látogatni. Aztán a gyerekeket mégis behozza, hadd lássák haldokló apjukat. Az ikrek osztályában a gyerekek a tanárokkal együtt sírtak, és arról beszélgettek, hogy hány gyerek vesztette már el az apukáját. A 12 gyerekből (hatalmas osztálylétszám) 6-nak nem volt apukája. Az egyik pl. pilóta volt, és lezuhant. Azt hittük, hogy ez a szám 8-ra fog nőni.

34. születésnapomon ex feleségem megjegyezte, hogy beadja a válópert. Volt rá oka. Megcsalt, és megunt. Megpróbáltam megcsalni (cseteztem), nem sikerült.

35. születésnapomon elköltöztem, új életet kezdtem.


A 91. születésnapomon hajlott hátattal, bottal a kezemben körülnéztem, és azt találtam, hogy már minden barátom lepihent, egyedül maradtam.

2 megjegyzés:

csepelke írta...

nem is igaz, akkor már vagy 20 éve alulról szagoltuk az ibolyát vazze!!!!

Gyula írta...

Ne reménykedj! Még akkor is jó kis mézessel fogunk riogatni...