Le vagyok lombozva. Nem az általános tavaszi fáradtság, valami más nyomaszt. A hét végén volt egy műsor a TV-ben, ott hallottam az elvált férfiak sorsáról. Meg a kilátásaimról.
Mikor egy férfit kidobnak (megszabadul tőle a feleség), a férj többnyire elvonul, mint a kivert kutya, átengedi házát a gyerekeinek. Elveszti családját, gyerekeit, a fedelet a feje fölül, a korábbi életét, egzisztenciáját. Egy ideig meghúzódik valahol, fizeti a gyerektartást, és a maradékot feléli, de abból nem igen tud jól megélni. Legyengül, eladósodik. Belül bánkódik, düh feszíti, ami tönkre teszi az idegeit vagy az egészségét. Elveszti állását. Vagy otthagyja, hogy ne kelljen a volt feleségének fizetnie. Aztan elveszti azt is amije volt, az albérletet, és megy az aluljáróba. Vagy ha nem is, a leromlott szellemi és egészségi állapota miatt a kilátásai, a várható élettartama lesz rövidebb.
Más. Ma volt egy érdeklődő a kocsira, el is jött megnézni. De jó lenne, ha elvinné. Pont jókor jött, korán elindultam haza, útba tudtam ejteni a boltot, ahol TK épp befejezte a munkát, és az érdeklődőkkel egyszerre értünk oda. Olcsóbban adom a hátán levő horpadás miatt. Sajnálom nagyon. Jó az állapota. Inkább kölcsön kellene kérni... De nincs kitől...
Azt hiszem jó lenne megalapítani az elvált férfiak klubját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése