Nem történt semmi

Hogy történt, hogy nem történt semmi se? Igazából mindig történik valami. Most például nagy tavaszodás történik. Tegnap még kaparni kell a jeget a kocsi ablakáról, délben meg leizzadjuk magunkról a kabátot, ma pulóverben is kiveri a szemünket a nap. Tegnap még gesztenyét árultak, igaz egy szál pólóban, ma meg ácsolják a dobogót azon a helyen, készül a terasz. Elnézem a belvárosi kávézókat, egyes helyeken már kitették az asztalokat, székeket az utcára, meg is teltek a déli szieszta idején. Másik társaság beszélő embert tart, hogy oda invitálja a külföldieket, de kétszeres áron adja ugyanazt, amit az előbbi. Hiába, üresek is az aszalaik. Még tartanak az átépítések, a világ minden tájáról hozott sörökkel büszkélkedő steakhouse bezárt, helyette kávézó lesz, borokkal. A felszabadulás-tér felé sétálva találtam egy vegetáriánus éttermet, ma oda akartunk menni ebédelni. Szentül meg voltam róla győződve, hogy az út jobb oldalán kell lennie, de a bal oldalon volt. És a felszabadulás teret sem így hívják. A gelato fagyéria még nem nyitott ki, oda jártunk télen fagyizni, első lehetett ahol télen is finom kézműves fagyit mértek (nem kanállal, hanem kenőlapáttal mérték az adagot). Ezt is átépítik, nem nyit ki a holnaputáni ünnepi zavargásokra sem. Ők tudják. Van aki kiszalad a városból, nekem nincs ki a 4 kerekem, a kocsi eladást ma jelentettem be, a szerződés eredeti példányának hosszas keresgélése után, eszköz nélkül az ember kétfejű tatár, maradok a városban és ápolom a gerincfájásomat. Pedig rámférne egy masszázs, hozzáértő csinos szőke kezek formájában. Ja a mai pincérnőt majd el is felejtem, dekoltázsán kereszül a bugyija látszott, mikor lehajolt letenni a leveses tányérokat. A legjobb pótkávé. Na meg MSN pótló, ha a kedves ismerős nem ír erotikus vérkeringetőket. Talán este... Ja, főzni fogok, kelkáposztát.