Nem tudom milyen szeme volt, ezért nem írhatom, hogy kék szemű, vagy barna szemű lány. De egy biztos, volt szeme, csak nem figyeltem meg. Rám nézett, hosszan, mélyen, mintha már régóta ismernénk egymást. Pirultam magamban, nem bírtam a nézését, zavartan ugrált a tekintetem a szomszéd ajtónál álló pár, a rohanó táj, a lány szeme, gitárja, és nagy, bordó körmei között. 3 méterre állt tőlem, de annyira érdekes volt a nézése, és annyira nem tudtam, mit csináljak, mintha most vallottam volna szerelmet.
Mi maradt belőle? Az helyes arca, hosszú haja, a tartása, a cipője, a sötét színű ruhája, a fekete gitártok a lába előtt... na meg a szeme, és a nézése, ami úgy megborzongatott. Meg az, hogy hétfőn, a fél hetes vonaton találkoztunk. Azóta minden nap a fél hetes vonattal megyek haza. Naptáramba feljegyeztem, minden hétőn figyelmeztet, hogy a fél hetes vonatról nehogy lemaradjak.
Gitáros lány a vonaton! Kereslek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése