2007. április 6., péntek

Kezdem elfogadni

Kezdem elfogadni az egyedüllétet, lassan beletörődöm, hogy egyedül élek. Próbáltam menekülni a magány elől, de rájöttem, hogy ha görcsösen akarok barátnőt, új feleséget, gyerekeket, akik új értelmet adnak az életnek és célokat, úgysem jön össze. Ennyit a görcsölésről, tojok rá. Örülök, hogy vagyok, hogy még kijövök anyagilag, hogy azt csinálok, amit akarok, meg amire jut időm. Nagy tervek a nyárra: sok kirándulás, talán egy külföldi út belefér, gyerekekkel tábor, csúszdapark. Jó lenne, ha el tudnám vinni őket Horvátországba, vagy máshova, ahol együtt jól érezzük magunkat. Na meg a barátok, felkeresni őket, egy sörre, vacsorára, beszélgetésre. Most ezek éltetnek. Meg a nap. Meg a reggeli zöldséglé.

Újjászületünk?

Itt a húsvét, az első alkalom a tél búcsúztatása után, hogy a fiatalok (fiúk) felkeressék a lányokat, hogy ismerkedjenek, hogy begyűjtsenek huncut kacsintásokat, hogy aztán a tavasz ne teljen tétlenül, örüljenek, vigadjanak, szaporodjanak...

A húsvét tényleg jó alkalom lehetett az ismerkedésre, vagy a kapcsolatok elmélyítésére. Aztán május a párválasztás ideje (májusfa), a nyár a randizásé, az ősz a házasodásé (ki legelőbb fehér csőt lel, lakodalma lesz az ősszel).

1 megjegyzés:

antymix írta...

Egyedül élsz, ez igaz, de ne érezd magad egyedül. A két szoba megvan a három gyerek is a négy kerék meg egyszer csak. Ja és a sok barát. Kellemes Húsvétot Neked!