Űrhajós szívás

Tegnap este fél 10-kor néztem az eget, integetni akartam Simonyi Károlynak, aki a fejünk felett repült el űrállomásával. Nem jött össze a QSO, mert finn barátaink órája szerint álltam az erkélyen, ami magyar idő szerint fél 9 lett volna. Nem csak egyedül égtem az erkélyen kisgatyában, hanem jól megszívattam szegény fiaimat is, akik izgatottan várták a nagy találkozást. Ők is nézték az eget, mint augusztusban csillaghulláskor. Mea culpa, fiaim. Talán majd ha apátok jut fel oda a derékfájásával, tudunk integetni egymásnak.