Tele a naptár

Gyerekek, ilyen még nem volt! Tele a naptáram a hétvégére, nem tudom mikor lesz egy kis szusszanásnyi időm. De ez így jó, pont erre vágytam. (Vajon mit mond a szerelmi horoszkópom ?) Tervezem a nyaralást, egy hetes finnországi utat. Más finnbarátokkal együtt, olcsón megoldjuk az utazást és a szállást. Másfél éve nem jártam Helsinkiben, és nem láttam a régi barátaimat. Mikor menjünk? Akkor, amikor a barátom haza jön. Talán kölcsönadja a kulcsát. De ez nem a legjobb, mert ha minden ismerős hazajön, elkerüljük egymást. Megoldandó probléma. Aztán mozi is betervezve (remélem nem egyedül!), kis rendrakás, a hűtő átpakolása, uszoda és kirándulás, Szentendre vagy Dunakanyar, adóbevallás, Eurovízió (lehet szurkolni a magyar versenyzőnek, bejutott a döntőbe). És a szüleim is hívnak, hogy menjek ki hozzájuk ebédre. És a volt barátnőmet is fel kellene hívni, csak halasztom a telefonálást.
Most kell a projekt management tapasztalat: határidők, prioritások összeírása, hálóterv készítés. Mire mennyi idő jut, mi az ami fontos, és mi az ami halasztható. Miért pakolok be ennyi mindent a hétvégére? Talán pont a legfontosabb, az ismerkedés elől menekülök? Vagy igy próbálom elkerülni, hogy izguljak a találkozás előtt?
Ma este összekészítek valami könnyű hétvégi menüt, és csinálom mindazt amit elterveztem. Reggel mindenképpen uszoda, meg kell vennem a bérletet, a Cafeteria rendszerben ez az utolsó lehetőség, hogy sport bérletet elszámoljunk. Jut eszembe, a spárgát tegnap vajon megpároltam, rizzsel és sajtmártással megettem, köszi a receptet volt osztálytársamnak. A zöld spárga kevésbé volt szálas.

A sajtmártás saját elgondolás volt, és jól sikerült. Egy kanál lisztből rántást készítettem, felfőztem kb 2dl vízzel és egy harmad erőleveskockával, belenyomtam egy kempingsajtot, és borssal, szerecsendióval ízesítettem. A maradékba jól illett volna a chips vagy ízesített kétszersült karikák, helyette nyers réparudakat mártogattam bele.

Reggel jó kedvvel ébredtem. Hűtőmágnesből, amit reklámanyagokkal együtt kaptam, kis figurákat, idilli tájképet (az új céljaimat) vagdostam ollóval. Mosolyogva tűrtem, hogy a vonaton a lábamra nehezedett a szemben ülő táskája, és elmerültem a munkába utazó nők pillantásaiban.