Bürokrácia lenyomja a kispolgárt

Kollegám naponta használja az autóját, hogy a külvárosból bejárjon dolgozni. Egy hete lejárt a forgalmija, mikor hajnali fél egykor megállították a rendőrök. A forgalmi engedélyt bevonták, helyette egy igazolást kapott, hogy a legrövidebb útvonalon haza mehet. Kocsi azóta áll.

Jogkövető polgárként nem próbálta a rendőröket lefizetni, gondolta hamar elintézi a formaságokat, megfizeti a "tanulópénzt".

Kiderült, hogy az autót újra kell vizsgáztatni. Ilyen vizsgát a fővárosban csak 2 helyen csinálnak. A vizsgára be kell jelentkezni, de ezt csak akkor teheti meg, ha a forgalmi és a határozat a kezében van. Időpontot 2 hónappal későbbre tudnak adni.

Érdeklődött az okmányirodában, hogy áll az ügye. A forgalmi valahol a rendőrség és az okmányiroda között van félúton. Eltart 2 hétig, mire átér, mert a rendőrség is iktatja a papírok elküldését, az okmányiroda is iktatja majd a megérkezést, és ez napokig eltart. Még jó, hogy ezt csinálni kell, mert munkát ad az ügyintézőknek. Mindenesetre a kollegámat ez nem nyugtatja meg, minden nap telefonál, hátha megérkezett már a határozat, amivel mehet végre időpontot kérni a Mozaik utcába. Aztán kivárja a 2 hónapos sort, és talán augusztus végére használhatja is a kocsiját. Addig fizeti a hitelt, úthasználatot, adókat. Szívatja a bürokrácia.

Már azon nevetgéltünk, hogy gyorsabb lenne új kocsit vennie.