2007. június 7., csütörtök

Összekavarodva

Sorstárstól olvasok blogot, most válik. Mit kezd az ember a szabadságával? Mikor mindenki sajnál válás után? Nála a szülők még azt sem tudják hogy elvált. Bátor.

Ma este finnországi utam tervezgettem volt osztálytársammal, kellemeset a hasznossal. Közben a pincér lánny mosolyát néztem, vajon mindekivel ilyen kedves? Csak azért csinálja, hogy többet igyon a kedves vendég? Bevallom, berúgtam, alig tudtam lemenni a lépcsőn a mosdóba. De jó kedvem van, végre felfele görbül a szám, csak valaki vigye el a tükröt előlem.

Ősöknél alszom ma, sem buli, sem barátnő, sem mosogatás. Elhálok, hogy Edó mondaná. Most társaságra vágyom! A pincérnő mosolya bizsergi a hátom.

Panna osztott meg egy zenét, megpróbálom beilleszteni, ha sikerül, hallgassátok sok sok átérzéssel. Nőt akarok de nyomban. Olvasok, tévézek, tudom holnapra elmúlik a jókedv. Nagy nagy hangerőt! Vilmost igyunk! Vagy Koskenkorvát!










http://bx.rulez.org/~panna/audio/miniamp/FridayAfternoon_20070601.mp3" />








Nincsenek megjegyzések: