Kicsit elkomolytalankodtam az előbb a zenével. Most kicsit komolyabbat hallgatok, a kedvencem Smetana: Moldva.
Lenyűgöző, mennyi küldönböző dallam egy műben. Érzelmi és hangulati változások. Eszembe jut, ahogy Pusztai Árpád, zenetanárom magyarázta általánosban, ahogy a Moldva folyik, érből patak, majd folyó és folyam lesz, halad el esküvő és temető mellett, végül egyre terebélyesebb, ahogy beleömlik az Elbába. Szeretem itt: 1.10, 4:10, és 6:00.
Ez a bejegyzést Emőke inspirálta (azzal h eszembe juttatta a zenét). Hogy is élhettünk zene nélkül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése