Meztelen pizza

Nem, nem új recept jön, bár írhatnék a feltét nélküli paradicsomos tésztáról, vagy a múltkor evett paradicsomszósz nélküli csirkés pizzáról, most inkább a tegnapi szakácskodásomat osztom meg. Kedvenc meztelen szakácsotok tegnap ujra lecsapott és alkotott a konyhában. Pizzát sütöttem, frissen dagasztott tésztával, a szokásos paradicsomszósszal, rá sonkával, gombával, szalámival. Meztelenül szakácskodtam, mint mindig, mert épp elég ezt a meleget élve kibírni, hát még a kályha mellett, vagyis nem teljesen, hanem klottgatyában, mert vendégem volt.

A pizzáról sok jót nem tudok elmondani, csak azt, hogy elsóztam (erre szoktuk volt mondani, hogy szerelmes a szakács, bár az lennék, bár ki tudja?). Megkértem a vendégeket is, hogy vetkőzzenek, szoktassuk magunkat a gondolathoz, ha már egyszer nudista strandra készülünk. Nagy meglepetésemre sorra kerültek le a ruhadarabok, azért a társaság félénk maradt: bugyiban, melltartóban segédkeztek. Vagy inkább ne is csodálkozzak? Folyt rólunk a víz, a kézi dagasztás, hiába a lágy tészta, megkeményítette izmaink, és rendesen megizzasztott, csurgott mindenünk.

Míg a pizza sült, elindítottunk egy filmet, valami lágy tenisz-románc lett volna (aktualitás: az táborra vettem két teniszütőt), ha nem épp az egyik kedvenc szinésznőm szerepelt volna benne. Így viszont nem tudtam szabadulni, végig néztem és heves érzelmi reakciókat produkáltam. Kirsten Dunstnak hívják, és ő játszott a Mona Lisa Smile-ban (a linkelt bejegyzés legutolsó arca). Egyébként a Pókember (vigyázat, finn barbarátom filmje, legénybúcsú, durva!) barátnőjeként ismeritek. (Oops, most látom, az Egy makulátlan elmében is ő játszott.

A vendégek film után nem sokkal elmentek, futottam egy kört a blokk körül, és az este további része nyugisan telt.