Barátom apukája meghalt, elmentünk a temetésre. Ott láttam erős, határozott fiatalembert, aki az érzésekkel és a pókerarccal jól bánik, elérzékenyülni. Azt hallottam, ahogy előre megyünk a korban, egyre szaporodnak az ilyen feketeruhás meghívások. Nem akarom, hogy szaporodjanak. Ne még.
Aztán este álmodtam róla. A temetésről. Mennyire hasonlít az esküvőhöz. Mindenki ünneplőben. Pap mondja a beszédet. A vendégek lehajtott fejjel hallgatnak. Aztán a "műsor" után mindenki kezet fog (kondoleál vö gratulál). Az esküvőre ajándékot visznek, a temetésre koszorút. A hivatalos rész után következik a vacsora (tor vö lakodalom).
Aztán másik álmomban a temetésen szomorú dal helyett vidám reggae indult el. Mit csinálna a vendégség ilyen esetben? Nevetnének kínjukban?
Még egy abszurd film jutott eszembe: az utcán leszólítanak egy párt, ajádnék színházjegyet kapnak. Elmennek az előadásra, de a nézőtéren rajtuk kívül senki. A darab ennek ellenére lemegy. Vajon mi történik? A színészek, vagy a két néző ott marad a végéig?
Hasonló esetről tudok: egy modern, meztelen darabra naturisták kibérelték a nézőteret. Az öltözőben szépen levetkőztek, és meztelenül nézték végig a darabot. A színészek, akik nem szoktak ilyen látványhoz, meghökkentek az eseten. Aztán (már ruhában) elbeszélgettek a tapasztalatokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése