2007. augusztus 1., szerda

Agglegény kiadások

Ahogy nézem Vejne blogját, ledöbbenek, mennyire magamra ismerek benne: minden nap írom mire költök, mennyi megy gyerektartásra és mennyi kajára, tisztítószerekre és óvszerre, mennyi sörre és szórakozásra. Egy időben a legnagyobb összeg ebédre ment (a gyerektartás után), most az esti bulik, sörök, vacsorák vezetik a listát. Megdobva egy-két leárazott turkálós ruhával (mennyi klasz cuccot vettem az utóbbi időben pár százasért), meg repjeggyel, rezsivel, telefonszámlával.

Aztán rájöttem a számolásnak semmi értelme, az ember csak szídja magát, ha túlköltekezik, s friss zöldség gyümölcs helyett inkább kenyeret eszik hagymával, szalonnával.

Öttem könyeret möggyel.
Nem kől?
Tödd el, megöszöd röggel. (nagyanyámtól)

Fáradjanak a szalonna. Azaz a szalonba (Szaffi)


Nem jó bántani magunkat, hisz csak egyszer élünk. (Ezt egy olyan ismerősöm mondta, akit műtét után elütöttek, s úgy vágtak ki az autóból. Asszem neki lehet hinni.)

Nincsenek megjegyzések: