Anyáznék

Mit anyáznék a mai nap után, de nem teszem mert kalandra vágytam, és megkaptam.

A hajnali pakolás után két óra alvás. Reggeli, csomagok készen. Mérleget vissza Csepelkének, kerékpárral, hajnalban. Leizzad. Taxi fél órával hamarabb jött, fürdeni nincs idő.

Reptér, 3 óra indulásig. Aztán kiírják: a gép egy órát késik. Becsekk. Várok 2 órát, soppingolok. Amit keresek, nemkapható. Aztán mikor indulna a gép, bemondják, h további két és fél órát várni kell. Beszédbe elegyedek egy lett lánnyal, egy gépre várunk, finnül. Megebédelünk, kapunk utalványt. Utitársam már megérkezik Helsinkibe, mire a mi gépünk megjön. Megvár, mondja. A gépen alszom egy órát, lehet, mert nem zavarnak a stewik holmi kajával és piával. Kijáratnál még látom a lett lányt, a hétvégi bulira eljön. Magyarul tanul.

Helsinki. Utitársam vár, elcsigázva. Csomagját felnyitották, eltűnt pár csomag túrórudi. Jóétvágyat, ferihegyi rakodómunkások! És a papucs. Az én csomagom ép, még a Jager is átjött. Hurrá. Busz az orrunk előtt elment. Szállásadónk kocsija lerobbant. Hivom Joe-t, ugrik és jön értünk, elgyötört turistákért. De jó, ha az embernek vannak barátai.

Megérkezünk. Vidámság és élet fogad. Meg a fehér törzsű fák, friss levegő. Sétálunk, elmegyünk a lelkipusztáig, ahol gyerekszületésnapnak álcázott bulikat tartottunk. Nyuszi ül a fűben, ugrál el mellettünk.

Vacsorázunk, az otthoni túróból friss gombóc. Nagy társaság verődik össze, német, magyar. Zene szól. Táncolnék, és hulla fáradtan dőlnék az ágyba, mint a sziget után.

Holnap kezdjük a városnézést. Szervezem az esti bulit, sokan szóltak, hogy jönnek. Vacsora, beszélgetés. Utána tánc?

Itt otthon érzem magam. Miért kellett elmennem innen?