Hajnali ének

A hajnali hangulatban hallgatott zenék meghatározzák a napot!

Huh, micsoda monumentális megállapítás. Zöld tea zürcsöléssel (csak a literálás miatt) és zenével fokoztam munkakedvem, s míg - mint pillangó vándorol virágról virágra - ugráltam (mit ugráltam, szökkentem!) számról számra, ahogy jutottak eszembe daltöredékek, bukkantam a hajnali dalra.

Dinnyés klub, jó 15 évvel ezelőtt, valahol az Őrs Vezér terén túl, egy lerobbant kultúrházban: minden hónapban énekelt a Daltulajdonos (TM), és szórakoztatott, és dedikált. (Ennek hatására kértem kölcsön barátom akusztikus gitárját és tanultam meg akkordokat, és maradt nálam az a gitár jó két éven keresztül, míg meg nem házasodtam...).



A hajnali dal volt az egyik kedvencem, ezt énekeltük minden táborban tábortűz körül, de minden Kányádi dal is jó volt, és a legrövidebbnek fejből is tudom a szövegét: "Határtalanul szeretném hazámat!" (ennyi!). Most ha már ráakadtam, és még mindig hajnali a hangulatom, lejátszom, csak nektek, okozzon akkora örömet mint nekem, kavarjon bennetek is érzelmeket és gondolatokat, mint bennem, és ha egyszer együtt csináljuk, talán lélekben össze is kapcsolódunk. Mint teleaudio pszichedelikus távorgazmus.


Dinnyés József : Hajnali ének

Elkártyáztam a gyenge szívem,
Suhogasd le a szoknyád hajnal,
Pálinkát lehelek rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.

Jöjj, Oroszország, vodka világa,
Nevetés nékem a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
Tejszínű szűz ez az élet.

Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.

Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.


Aztán ugráltam tovább (kopasz kis kenguru), és jött szembe Sziámi: Száz bolha.



Sziámi : Százbolha

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.
Jaj de le vagyok törve,
Jaj de le vagyok sújtva,
Jaj de föl vagyok dobva,
Jaj de föl vagyok dúlva,

Jaj de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok,
Jaj de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha százból ha százból ha egyszer jó
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó...

Tapasztalat...

Nem tudom eldönteni szivem,
Hogy hamburger vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni szivem,
Hogy itt rosszabb vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni szivem,
És nem is érdekel,
És most már biztos maradok
Mert tudom hogy menni kell,

És most majd nem veszek semmit
Bár szépen mennek fel az árak,
És veled nekem a legjobb,
Úgyhogy én nem maradok nálad.

Jó. De nem elég, nem elég jó...


A következő daltöredék amibe elakadtam Szarka Tamás (Ghymes) - Ring, csak pár sort idézek:



Az a Te hibád, hogy Ábel az apád!
Káin is csak ember, Működik a rendszer,
Meg kell halni annak, aki jó!


És végül Quimby. Megfogadom a tanácsukat, tékozló fiúként elmegyek, látok ezer csodát.




Quimby: Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

És arról még nem is írtam, milyen finom articsókás, paradicsomos, pestos tésztát csináltam magamnak tegnap vacsorára...