Valakinek van kedve átjönni hozzám ma este, vacsorára? Csinálok apró süteményt, káposztás hasét és túrós kiflit. Csak hogy ne legyek egyedül. Megnézhetünk egy filmet is, s aztán sétálhatunk vagy futhatunk egyet az esti Dunaparton. Holnap reggel úszni megyek, addig maradhat, vagy jöhet velem. A bérlet lassan lejár, lejárhatnánk együtt.
Akit ma estére vártam, még bizonytalan. Jól elkúrtam, ha többet nem jön. Valahogy úgy képzelem, hogy én lótok futok, koncert, vacsora, ebéd, kávé, utazás, könyvtár, főzés, takarítás, tele pakolom magam élményekkel, s ha ebből kedve van valamihez, velem tart. De ha ő csinál jó programot, szívesen vele tartok én is. De nem állandóan, nem összekötve magunkat.
Nem jó így? Nagyon rosszúl gondolom?
Persze, a nap végén a legjobb valakinek a vállán vagy ölében elaludni, de a nap közbeni rohangászásról és aktív életről nem mondanék le. Most még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése