Na megent itt van ez a rétes dolog. Míg F1-et néztem és a szüleim számítógépét javítottam, a hűtőben várt a lereszelt káposzta, kellett vele kezdjek valamit (ha már úgy megdolgoztatott a reszeléssel, aztán a takarítással). Leveles vajas tésztám volt itthon, azt nyújtottam ki, és abba került a káposzta. És hogy ne legyen az élet sós, meg borsos, lett megint túrós rétes is, mazsolával. Mondanom sem kell: fenomenális. Csak a sütőm lehetne villany, mert ez a gázos elég gázos, alul már megég mikor felül épp csak pirulni kezd. Fordítva mint a napozás, he, ahol alul maradsz fehér s felül piros.
Káposztást már nagyon akartam enni a héten, hasé receptet viszont nem találtam (de, csak bonyolult) és gondoltam nem is fogok egyenként vacakolni a kis csomagokkal, majd darabolom ha megsült. És ... ez a tészta végre nyújtható, nem úgy mint a bolti réteslap, lehet csigabiga módra tekerni - ha közben el nem szakad. Nem a legjobb anyag, mert kicsit omlós, kicsit túl vajas, majd legközelebb saját magam gyúrom, ahogy nekem tetszik. Tetszik látni?
(előtte - utána)
Mint ahogy a kanyarokat is úgy alakítom (ellentétben a Forma 1-gyel), ahogy az nekem a legjobban megfelel.
2 megjegyzés:
Most kellene Mézga Aladár és Köbüki, aki elküldené fénypostán ezt a finomságot ( persze előtte kinyitnánk az ablakot )!
Haat, megoldhatoo. Este.
Megjegyzés küldése