2007. szeptember 20., csütörtök

Töröltem egy postot

Tegnap esti postomat töröltem, mert nem ütötte meg azt a minimális szintet amit magamtól elvárok. Először történt meg, bár olyan már volt, hogy ismerős kérésére valamit újrafogalmaztam. Mindenesetre szólok, aki gyomorforgató videókat akar nézni, és úgy akar járni mint én tegnap este, akkor nézze meg az alábbi videókat.

Nem tom, valami bujkál bennem, a kisördög mellé beköltözött valami trójai, és backdoort nyitott a vírusoknak, és úgy elbánt a vesémmel, hogy azon minden ki meg átfolyik, a víruskeresés folyamatban, de nagy a rendszer (túl sok mindent tárolok sokszor feleslegesen), s eltart még mire a célzott vírusirtót bekapcsolják végre. Azon töröm a fejem, vajon miért hívtam be új betegséget, mi szükségem volt nekem erre, és mire akar tanítani? Mindenesetre elgondolkozom rajta, hogy mit is akarok párkapcsolatilag, jó-e az ami most van, vagy engedjem magamhoz közelebb aki a legközelebb van, vagy ha szükségem van még a válás kiheveréséhez és az egész élet értelmének átgondolásához még egy kis időre, mondjam meg neki és ne hitegessem, hogy mindjárt kész, szerető férje leszek, csak addig várjon egy kicsit. Nem, azt hiszem a házasságnak még nincs itt az ideje, és a szabadságomat sem akarom egyelőre ásókapára cserélni. Arra várok, hogy Ámor a nyilával eltaláljon, vagy valami isteni sugallat hatására megváltozzak, és elfogadjam azt, ahogy élek. Ez nem egy átmeneti állapot, ez az élet maga. Ezt kell élvezni, ezt kell szeretni. Azért fura ezen gondolkozni, mert tényleg jól érzem magam vele. Csak ne lenne mindkettőnken annyi rigolyája (google szerint sokan nem tudják, hogy így kell írni) külön-külön is.
(Eszembe jut a kardiológusnő arca, mikor mondom neki, hogy egy éve elváltam. Az nem jó, az nem jó, mondja, és csóválja a fejét. Az rizikófaktor.)

Nem fogok csak úgy bejegyzéseket törölgetni, ha elegem lesz a világból, meg a nyilvánosságból, akkor majd egy gombnyomással az egész blogot törlöm, bár tudom hogy nem lehet véglegesen, ott van már az egész az archivumokban, mint ahogy egy-egy blogger régi oldala, az egész elfeledettnek hitt élete.

Nincsenek megjegyzések: