Tegnap délután régi ismerősökkel találkoztunk, jó volt újra látni a régi társakat, és megtudni kivel mi lett mióta nem találkoztunk. Megegyeztünk, hogy hamarosan újra találkozunk.
Az étteremben, ahol helyet foglaltunk, egy egyetemi társammal találkoztam. Két nappal ezelőtt egy uszodában egy másikkal. Tegnap este egy táncos mulató helyen egy harmadikkal. Milyen kicsi a világ.
Az igazság az, hogy a tegnapi nap nem sikerült valami fényesen, a kognitív disszonancia döntéshelyzetbe hozott, és problémamegoldás gyanánt fájdalmas döntést kellett hozni. Revolúció, paradigmaváltás. Majdnem akkora, mint a válás. Aztán elöntött az idegesség, vagy az adrenalin, amit nagy adag gyomorkeserűvel és stresszcsökkentő testmozgással vezettem le.
Huh, nehezen megy a tánc az öregnek, a lábaim már nem emelkednek úgy, mint csikó koromban, és sem a plié, sem az étendu nem megy úgy ahogy kellene.
Ma meg családi ünnepséget csaptunk, a kórházban jött össze a család apraja és nagyja, a két beteg telefonon tartotta a távkapcsolatot. Igen, volt aki nem volt jelen ágyhozkötöttsége okán. Csak gyógyuljanak, hogy hamarosan együtt balettozhassunk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése