Összetartás

Mit is mondhatnék a mai nap után? Suli után összetartás volt. Jó érezni, hogy tartozunk valahová, hogy mások is küszködnek az új diszciplinában, az ablakunk csak nem akar mutatni semmit, a fejünk és a gondolkodásunk még épül, darabjaiból, mint a Légó kockák. Mint a fodros agykockák. De érezzük, hogy lassan tisztul a kép, lesz belőlünk is valami, és kialakul egy új taxonómia, dobáljuk már a metaforákat. És lassan megnyílunk egymás előtt, bár a 3. Jager után ez nem nehéz.

Két sörrel a hasában könnyen bölcs az ember, mondaná barátom, de a CAPM modell még két sör után is nehezen emészthető. Egy gyakorlati példa talán segít rendbe tenni a dolgokat: 2 pálinka után is beül az ember a volán mögé, és simán hazamegy. Németorságban ennyi még épp megengedett (feltéve hogy 2 órán keresztül már nem ivott semmit). A többi kívülálló máshogy értékeli a kockázatot. Túl nagy a veszthető, de nagyon kicsi az esélye a szondáztatásnak. Mégis nagy a kockázat szubjektív megítélése. Na erről szól a CAPM modell mögötti pszichológiai nóbeldíj.

Hogy miről beszélek? Nem tudom, épp az imént mondtam, hogy még nem állt össze a teljes kép a tőkehalakkal, Robinsonnal meg Richsonnal, Mintzberggel is Nordstrom-mel. Talán a vidéki intenzív kurzus után. Nahalka szerint az új tudás akkor épül be, ha van mihez kötni. Építkezünk... Jó napot zártam, hurrá.

BTW, tegnap volt egy éve a válás, és pozitívabban tekintek a világra mint egy évvel ezelőtt, mikor azt éreztem, hogy mellőznek és kidobnak. Mostanra elfogadtam, hogy a régi életem ki kellett dobni. Ennek így kellett lenni. S vagyok most szabad, önálló, és bizakodó.