Pénteken hallom a buszmegállóban, hogy keddre fehér lesz a város. Honnan vette a néni, nem tudom, de ma hull a hó. Előbb csak havaseső, ami miatt fél órát kellett időznöm az áruházban, aztán nagy pelyhekben hó, de elolvadt amint földet ért, s mikor sütöm a húst, hallgatom a baleseti híreket, és bámulok ki az ablakon, már fehérlik a lakótelep.
Sütöm a húst, és azon gondolkozom, vajon melyik a jobb, a párizsi szelet (palacsintatésztába forgatott és kisütött hús - gyerekeim szerint rongyos hús), vagy a bécsi szelet (rántott hús). Mivel minden húsevő vagy ezt, vagy azt szereti, ki tudná jobban eldönteni a kérdést, mint egy kívülálló, egy vegetáriánus?
Eszem a húst és nézem a meccset a tévében. Próbálom elolvasni a játékosok nevét, ki van írva a hátukon, a sorszámuk fölött. Aztán kibetűzöm mindet, s lepődök: mindet Polaroidnak hívják. Lehet másik nevük is, mert a közvetítő még egyszer sem mondta hogy Polaroid (pontot dob, vagy hibázik), és a csapatokat sem így hívják. Tanácstalan vagyok, majd megkérdem a vega barátomtól, hogy is van ez. Ő kívülálló, látom most sincs ott a pályán.
Indulnék úszni. Ma lejár a bérletem, és még 4 alkalom maradt rajta. Próbáltam hosszabbítani, de nem adnak rá több időt, hiába mutogatom a hasamon a meggyógyult égési sérülést. Indulnék úszni, de látom, hogy piros a szemem, a tegnapi és tegnap előtti úszás kikezdte. Vagy elkezdtem átalakulni, és nyuszi leszek. Van valami ötlete, Miss Potter?
Aztán azon gondolkozom, hogy felszaladok a hegyre, kórházi látogatásra, mikor hallom, hogy a kórházi úton karambol volt, busz ütközött mentővel, s leállt a forgalom. Jobb ha ma kihagyom a látogatást. Gyógyítom a piros szemem, eszem a páriszi szeletet, és nézem a meccset, ahol az öt vagy hat (úgy szaladgálnak, hogy nem tudom megszámolni őket) Polaroid dobálja a labdát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése