Ez az előbbi bejegyzés amolyan semmilyen se volt. Nem árult el semmit a hangulatomról, a lelkivilágomról, az érzéseimről. Most olyan üres vagyok. Menni kéne, tenni valamit, de nincs bennem elég erő elindulni. Leültem itt és itt ragadtam, nehezemre esik összeszedni az úszócuccot, amit reggel kiterítettem, megemberelni magam és venni valami vacsorára valót, összedobni valami finomat, leülni a szoptatós fotelembe relaxálni, vagy olvasni, a Funky Business is vár, a Kevés pénzzel a tőzsdén is (Lenkei Gábor írta, vajon ugyanaz a Lenkei, aki életmódtablettákat árul?), holnap korán kelni kell, suli előtt úszni megyünk, évfolyamtársam behoz autóval. Aztán ebédszünetben el kell ugrani könyvtárba, egy régi ismerőshöz, épp dolgozik, de csak bedobom a lejárt könyveket, talán kiveszek egy filmet, de a volt kedvesem is bejelentkezett egy házimozira, mosogatni is kellene, mosni is (de nehezen veszem rá magam a kézi mosásra). Volt egy ismerősöm, (most is van, csak már nem az enyém, Tudjukki ismerőse most, a válás után elfeleztük az ismerősi kört), akinél a kézimosás a csináld-magad-szexet jelentette, néha beugrik, de csak rossz beidegződés, tudom, hogy tudjátok, a ruha mosásra gondolok, mert tönkrement a mosógépem, a pöcök, nem indul, mióta a kedves utoljára nálam járt. Szóval lenne mit csinálni, sok is, s nem tudok megmozdulni, nem jutok A-ból B-be, mert A-ban nem is olyan rossz, B-ben meg még nem tudom, milyen lesz. Minden változásnak ez az akadálya, hogy nem tudjuk milyen lesz a változás után, vajon bánni fogjuk-e.
Aki semmit nem csinál, nem követ el semmi hibát.
A semmittevésben csak az a rossz, hogy nem tudod, mikor érsz a végére.
Lopok egy képet is hozzá.
Ráadás: Keress rá a google-ne a kézimosás szóra. Mit látsz? Mosógépet. RENGETEG MOSÓGÉPET! Ma már kézimosni is géppel kel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése