Terézanyu

Hazajöttem, és mégegyszer megnéztem Terézanyut. Láttam már korábban, tegnap is, de ma is ugyanolyan jó volt. Más filmet láttam ma benne, mint tegnap. Tegnap óta változott a nézőpontom. Ma pozitív napom volt, ma pozitív volt a film is. És utána táncolni volt kedvem. Nagy hangerőn nagy zene.



Nahalka mondta, hogy a minket érő információkból azokat ragadjuk ki, azokat építjük be tudásként, amit van mihez kötni.

S hogy mi volt a nap vége? Első, és legfontosabb, hogy túléltem. Sem nem pörögtem túl, sem nem paráztam be. Pedig lett volna min.

Az első sorban ültünk, így közvetlen közelről csodálhattam (sic!) a játékosok (szinészek) nemi szervét, a színésznők formás mellét (na ezt már jobb volt), egy khm, hogy is mondjam, intim jelenetet, na meg a csirke elvágott nyakából spriccelő vért. Meg az óraüvegen szétloccsanó agyvelőt. Igen, vannak ilyen színdarabok. Magam is meglepődtem, milyen sokáig szólt a taps, pedig nekem bejött. Azt hittem a közízlés valahol odébb található. Bár hívnának máskor is ilyen abszurd darabra. Jut eszembe, Spirót már láttam, az is hasonló volt. Mondjuk abban nem volt ennyi meztelenkedés. Nem is igen értettem, minek a darabba. Aztán hazafelé olvasom a Funky Businessben: "A mai fiatalokat már csak a vásárlás és a dugás motiválja." Aha, akkor ha színházat akarunk játszani, mutatunk neked nemi szerveket. Lehet nekem is ruha nélkül kéne szaladgálnom a világban, hogy észre vegyenek?



Voga-Turnovszky - Eltakarják

"nekem a függöny sem nyílik,
zuhanyból szögek sebeznek,
zsebkendőm rideg beton,
engem a hülyék szeretnek.

eltakarják a napot,
eltakarják a napot
eltakarják előlem, mert
egy fejjel kisseb vagyok"

"Eljöttem hát közétek,
Elhoztam a szívemet!
A szív azt susogja: Itt vagyok!
Szememben a hold ragyog...

Ja, valahogy úgy."

Mindenesetre a színházban nem volt függöny és nem takartak el semmit...