Betolakodik a háború a karácsonyba. Mindenhol azt hallom hogy békés boldog karácsonyt kívánunk. Ott kell békét kívánni, ahol háború van. Talán a szerbiai vérengzések idején terjedt el ez a mém. Nem tetszik. A karácsony legyen kellemes, az újév boldog. Oké, funkyság megengedett. A karácsony legyen boldog, az új év gyümölcsöző. Na de békét kívánni oda, ahol nincs háború...!
Kívánok labdát a féllábúnak, hogy tudjon egyszer újra focizni, fakanalat a félkezűnek, hogy tudjon újra kavarni, új barátot a szerelmesnek, hogy viszontszeressék, szép napot a vaknak és belső hangot a süketnek.
Emese! Tegyük a dolgokat a helyére. Lazacot a
levesbe!
2 megjegyzés:
Én igenis igényt tartok a békére!:) És ha tudnád, hogy milyen zűrös napok vannak a hátam mögött, tele idegeskedéssel, vitával, innen-onnan és talán belülről is érkező panaszkodással, morgással és mindez megfűszerezve lassan már kronicizálódó stresszel, akkor nem csodálkoznál, miért biggyesztem oda ezt a szót is a kívánságok közé...:) És tartok tőle, hogy ezzel nem csak én vagyok így.
Nem kell puskaropogás ahhoz, hogy az ember békére áhítozzon...
Egyébként pedig boldog Karácsonyt!:)
Na de mikor a vonatvezető mondja az utasoknak...
A karácsony akkor szép, ha nem kell az ünnep miatt panaszkodnunk, és nem az jelent megváltást, mikor végre abba marad (a készülődés).
Megjegyzés küldése