Ismizünk?

Karácsony harmadik napja, azaz második, de a szentestével harmadik, ráadásul úgy, hogy egy nappal korábban megköszöntöttem magam, akkor már negyedik, elég sok a pihenésből, a feltöltődésből, főleg, ha az amivel feltöltődhetem, a nagy semmi, mert nincs itt senki, meg semmi, a neten sem írnak semmi érdekeset, marad a könyv, meg a tévé, vajdaságiul kuti, de abban sincs semmi, meg a bejgli, lúdbőröm lesz ha rágondolok, hogy nincs más tennivaló, mint főzni, meg enni. Az esti buli még oly messze, kimegyek az erdőbe hát sétálni egyet, fel a hegyemre, s aztán átfagyva jól esik majd a forralt bor, meg a negyedik napi hal. A társaság, az hiányzik, lányom beszélgetni, fiaim játszani, egy nő udvarolni.

Ügyeletes számítógépszerelővé léptetem magam elő, és elmegyek egy ismerősömnek megjavítani a skpye-t, hogy tudjunk beszélni, ha más programunk nincs.

Csodálkozom rajta: tegnap mikor beállítgattuk a programokat, ötpercenként kapott üzenetet ismeretlen férfiaktól:

"Ismizünk?"

Ja, a "skype me" (=dugj meg) állapot előnye, ha az ember nőből van. Közben megvan a legáltalánosabb, legrövidebb csajozós szöveg. Akármit mondanak rá, nem érzem pofonnak. Csak valahogy olyan idegen. Olyan szőkenős. Ismi? Az mi?

Na ja, ha nő lennék, nem lennék egy percig egyedül, és nem gondolkoznék azon, hogy most mit is csináljak. Körmömet hegyezném, festegetném, lábamat borotválnám, felpakolnék egy nagy adag sminket, bevágnám a sérót, aztán ki a szabadba, ismizni, meghívatnám magam valami koktélra, aztán hagynám, hogy hazavigyenek, hogy kényeztessenek. Igen? Ezt akarom?