Ma a nap kész fáradtság, meg nyöszörgés, lassan elmegy aludni a munkahely, benne egyedül ülök. Sötét kint. Kollegáim nem órabérben, napidíjban hazamentek már rég. Nekem van még, holnapra sem látszik ki, na nem a lóláb, a vég. Várom a mozit, 7re húgommal és ismerősével, ismerősöm arcpakolástól piros, ma nincs kimozdulás. Nap van holnapra is, cicanézőbe megyünk a tévéért, a hölgy, kitől tévét kapok, elvitte fekete Berci cicánkat, holnap látjuk újra viszont, ki két éve nincs, kitől M* fiam allergiát kapott, macskaszőr és házipor, meg én is, ha hátamra felszaladott, karmaival bőrömbe ásott alagutat, kapaszkodott. Dugó jött utána, tarka házimacs, megmérgezték, gonosz szomszéd macskafogók, bőre alatt összetöpörödött az állat, mint szalonna, nem, mint bőrduda, fecskendő sem töltötte fel sóoldattal, elpárolgott lelke, kint pihen a kicsibeálló alatt.
Ebura vodkát iszik, hálni jár belém a lélek, fejemet ha kell lecsavarom, sem nőtől, sem sötéttől nem félek.
Mint virtuális szerver futok a saját hardveremen, néha ablakok, néha pingvinek, néha az óperenciás rendszer nélküli kies bios. A virtualitás csodája lassuság, hardvereim felett nem uralom a kontrollt, de ha kell, kisöprök mindent, és új taskot kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése