Hullámzó hangulatban

Kedves ismerősömnek köszönhetően, akihez az a már hírhedt "Ismizünk?" sztori kapcsolódik, eljutottam egy olyan de olyan partyra, amilyenre még soha.

Hozzá tartozik, hogy nagy erőfeszítések árán tudom csak megfékezni a magamban lakó sast, meg oroszlánt, nehogy kiderüljön milyen ambícióim és titkos terveim vannak a világgal.

Erre jön egy autóbemutató, az új Audi A4-es premierje, Budapest mellett egy hangár szerű épületben, 30 méter széles kivetítővásznon, színpadon, meg a négy sarokban celebeknek és leendő vásárlóknak fogadás keretén belül bemutatták a kis-nagy autót. Ára nagy, a lábamnak való hely kicsi. Az autó mégis szerethető, leendő feleségemnek biztos ilyet veszek. Elég jó ajánlat? Jelentkezést magánba lehet küldeni. Puha bőr üléssel, navigátorral, sofőrrel.

Nem bolondulok az autókért (de az a nullkilométeres légkondicionált Astra nagyon bejött, mikor a Madrid-Alicante útvonalon45 fokban autóztunk a sivatagban, meg fennakadtunk a narancsliget mellett a szerpentin szélén, épp csak pisilni meg fotózni, meg narancsot szakítani álltunk meg), mégis hatalmas benyomást tett rám ez a zsongás. Nem a szusi, nem is a mindenféle étel, a pármai sonka sárgadinnyével, hanem az emberek. Hogy ott netvörkölnek a celebek társaságában, Váczi Eszter és a Szörp zenéjére. Nekem is ilyen buli kell! A céges karácsonyhoz hasonlított, csak nagyban.

Jut eszembe, mikor Finnországban pármai sonkát vettünk húsvétra, mert más egész sonkát nem lehetett kapni, szépen kicsontozták, és a csontot bele se mérték, de a kasszánál nagyot lepődtünk, mikor mondja a pénztáros, hogy 40 ezer Forint lesz, nem baj, tojás alá elfogyott a 3-4 kilós darab. Kaland? Igen, akkor még bevállaltam én is.

Bevállaltam a nyári finnországi repülő utat, és ugyanígy bevállalhattam volna Amsterdamot, Londont és Rómát is, ha lett volna elég szabadnapom. És bevállalnék egy hasonlóan jól menő vállalkozást, csak lenne időm elkezdeni, és ne kellene folyton azon aggódnom mikor lesz időm elolvasni azokat a könyveket, amiket ma csak épp halomba rendeztem, megnézni filmeket, amiket annyira ajánlottak, és mikor lesz végre időm elkezdeni élni. Kezemben van a Titok, csak el kellene olvasni, meg kellene nézni, és megtudhatnám, amiről a Mátrix szól, hogy nem a kanál hajlik. Minden itt dől el belül. 1400 gramm szürke fodros agykocka. Agyatokra megy? Nekem is.

Az hogy nem vagyok még ott? Annak köszönhető, hogy nagyon jól megtanultam mindent, azt is, hogyan kell azt az oroszlánt bent tartani, hogyan kell a vágyaimat elfojtani, elrejteni, hogy mikor ölelhetnék vagy csókolhatnék, akkor is meglegyen az a tartás.

Ma nagyon sokat tanultam. Magamról, a világról, az emberekről, az érzésekről, az igazságról. Ma leomlott bennem egy a sok berlini falból. Vajon még hány ilyet kell lerombolnom, hogy az lehessek aki legbelül vagyok, vagy aki igazán lenni szeretnék?

És mondd, hogyan csókoljalak? ...