Már megint

Milyen érzés az, mikor elmész egy rutin ellenőrzésre, és azt mondják, minden OK, semmi bajod? A hipochonder megkönnyebbül, pár napra megnyugszik, és boldog, aztán újabb betegséget keres magának. Azt mondják, az orvostanhallgatók az összes betegség tünetét megfigyelik/produkálják magukon, ahogy azokat tanulják sorra. Ilyen a hipochonder is, ha betegségről olvas, megvizsgálja magát, utána néz a legappróbb részletnek is a kilátásokat illetően. Amikor mentő megy szirénázva, szívéhez kap. Dobog. Nem, nincs semmi baj, él, a nap süt, minden a megszokott mederben. De ha az orvos azt mondja: "Vegyük ki! Mert ugyan aggodalomra semmi ok, de ha magát ennyire izgatja, jobb most megszabadulni tőle." A hipochonder világa összedől, pulzusa száz, vérnyomása kétszáz, elájul, összelapátolják, és nyugtatókkal kezelik. S mikor megjön a szövettan, röhög újra az egészen: "Ugye megmondtam!" És kezdődik minden előről. De azt a két hetet valahogy ki kell bírnia. Ezek élete leghosszabb napjai. (C) 24.