Türelmetlen

Amilyen hülye türelmetlen vagyok, nem bírok megmaradni az ágyban. Itthon vagyok még legalább egy hétig, de már a második napon elfogyott a türelmem, sem a könyv, sem a tévé, sem a meditáció nem köt le, még a telefonálgatásra is ráuntam. Minduntalan fel kellett kelnem, járni a lakásban, elolvasni a leveleim, a híreket a világról. És fájó, feszülő hassal elmentem a suliba, azt hittem jót tesz, hogy meghallgatom a kedvenc előadóimat. A vége az lett, hogy ebéd után feladtam, haza indultam, és a hasamat fogva szó szerint vánszorogtam. Lehet, hogy ártottam magamnak? Mindenesetre a jövő hetet megpróbálom nagyobb türelemmel viselni. Holnap két helyre is megyek, egyik helyen kötözés, másikon varratszedés, meg a könyvtári könyvek is lejártak, szóval sokkal mozgalmasabb lesz, mint amit szeretnék.

Ma meglátogatott egy ismerősöm, nagyon jó volt látni, ahogy a boldogságtól kivirult, arca kisimult, és szeme önfeledten csillogott. De jó neki! És hogy tudtam örülni a boldogságának, na meg annak, hogy ebből a boldogságból valamit rám ragasztott, nálam hagyott. Goleman szerint ez az érzelmi fertőzés.

Megünnepeltük leányom születésnapját, nagy kerek évforduló, tini, nagylány, ehhez méltó ajándékkal leptem meg, remélem, használni fogja, színes és szagos. Végre egy hétvége, mikor mindhárom gyermekem egyrakáson, velem volt. Nem nálam, hanem a nagyszülőknél, mert ahhoz túl gyenge vagyok, hogy főzzek, és körülugráljam őket. Most ők ugráltak körül engem.

Nagy örömöm is volt: lányom a 4x4 bűvöskockát rakosgatta, a párosítás egész jól megy neki, már csak a speciális forgatásokat kell megtanulnia (lehetetlen helyzetek). M* fiam jól csinálja, neki megy rendesen a 3x3, és most a hét végén V* fiam is többször kirakta egyedül. Bár a forgatásokban még nem 100% magabiztos, de az iskolai Rubik versenyre már tökéletes lesz. Most a motivációja is megvolt hozzá, mint az unokatesónak, aki szintén elkezdett kockázni. Megígértem, hogy a saját módszeremet majd lerajzolom és megosztom. Nem gyors módszer, de pár mondókával könnyen megtanulható. Érdekes lenne látni, ahogy a 4. azonos korú unokatesó is nekiállna kockázni, engem az apukája tanított. Megtaníthatná a fiát.

Aztán természetesen elmentünk szavazni, mert 3 gyerek után nehéz lenne tandíjat fizetni. Most hallom, hogy a vizitdíj miat sokan már csak akkor mentek el orvoshoz, ha szövődmény is fellépett (így járok én is fogorvoshoz, csak ha már kibírhatatlan a jelenlegi állapot). Arról nem is beszélve, hogy az állam feladata az iskola, a kórház, a rendőrség meg a világítótornyok fenntartása, és erre adók meg járulékok formájában hatalmas összegeket elvesznek. Egy számítás szerint 70-80%-át is annak, amit a munkáltató utánunk kifizet (járulékok a bruttó béren felül, szja, és az áfa minden egyes elköltött Forint után). Annak idején tizedet vett el a király, tizedet az egyház, az összesen is csak 20% adó, és már azt is soknak tartották. Ehhez képest most 40-50% is sok lenne. De jó is volt akkor.