Bambulok

A korareggeli kiadásban már beszámoltunk róla, hogy a szerkesztőség tegnap PB&LB koncerten vett részt. Ennek hozománya a mai bambulás, feldagadt szemek és csillogásmentes tekintet. Szuper volt, kár, hogy nem szóltam nektek is.

Különösen csendes volt a mai reggel Csepelen. Nem ébredtem buszhangra. Olyan volt a lakótelep, mintha faluban lennék, kihalt és csendes minden, alig 1-2 ember, se kocsik, se buszok nem zavarták a nyugalmam. Csak az eső, ami kopasz fejemet mosta. Meg a sár amit a bringa kereke a hátamra csapott. Hazaértem, és bedobtam magam a kádba: a sztrájk és a home office előnye. Ja, mert a kinyomtatott adóbevallást el kellett juttatni a fiaimhoz, kénytelen voltam letörölgetni a kerékpárt, elkerekezni az esőben az iskoláig, ha már ott voltam, levágattam a hajam, meg vettem a boltban reggelit, és hazaérve megint lemostam a kerékpárt. A hajam helyét meg mivel nem kellett szárítani, csak megtöröltem. A friss, meleg virslit és kávét már a munkagép mellett fogyasztottam el.

Aztán, hogy ne érezzem magam olyan jól, a tegnap megrendelt taxival be a városba, semmi forgalom, a rádió hazudik és hangulatot kelt. Minden olyan, mint az álomban, a körúton annyira kicsi a forgalom, hogy az aszfalt helyén kihajtott a fű. Öröm látszik a utakon sétáló emberek arcán, lám, lehet élni technikai vívmány, négyesmetró nélkül is. Bár most épp a négyes metró az, aki a szomszéd utcákat sétálóutcává változtatta. Élljen a fejlődés. Na de nem sokáig bambulhatok, mert megint szorítom a zsebkendőt, kapaszkodom, míg erős szembefényben a számban turkálnak. Fáj. Beültetni nem lehet, nincs is pofacsontom, ekkora arcüreget még nem látott a rendelőintézet, semmi kétség, nagy a pofám, sőt, gnóm vagyok. Mutáns. Tehát két híd, az annyi, mint 320 ezer. Van is nálam ennyi, gyorsan megcsináltatom. De mielőtt még nekiesnének a szép szemfogaimnak, meggondolom magam, a pénz kell euróra, gyerekek menni tábor, tábor lenni drága, szülök kérni sok sok euró, balek lenni elvállalni, venni kici piaci kinai euro. Még jó, hogy ma jó az árfolyam.

Most bamba vagyok, elnyom mindent a fogam fájdalma, pedig még injekciót sem akart adni a néni. És bambulok, hogy mi legyen, ha nem lehet beültetni, akkor nem lehet, ha lyukas a mosolyom, akkor valamit tenni kell: Vajon megtérül? Élek még 3-5 évet, hogy érdemes legyen belevágni? Egy ilyen fogpótlás 12-15 évet is kibír. Na és a szívet nem lehet betömetni, anyajegyeket kihúzatni?