"Kurvára fáj a fogam. Nekem is fiam, de ne mondd meg anyádnak." Lehetne a mai mottó. Azt mondta a coachom, hogy tegyek valami szokatlant a héten. Töröm a fejem, mi is lehetne az. A "lógni a BKV-n" nem megy, mert olyat már csináltam. Lopni, ölni parancsra sem tudnék. Megcsalni eddig nem sikerült, de most nincs is kit. Akkor valami bátrat? Leugrani a hídról? Beszólni egy izomagyúnak? Ahhoz nyuszi vagyok. Akkor mit? Mondjuk elmenni kurvázni. Sőt, mit kurvázni, férfi prostituálthoz. Na ez lenne a nagy kihívás. Ááá, ez nem izgat fel, ha már "tiltott" erotika, akkor pornóújság, vagy guminő. (Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé, tartja a szólás.) Ok, ha vennék egyet, az annyira szokatlan lenne tőlem, hogy ezzel sikeresen abszolválnám a feladatot. Neeem. Ennél érdekesebb jutott eszembe. Bementem egy festményboltba, és majdnem hirtelen otthagytam egy kisebb vagyont egy 1.5x2 m festményért. 90% kedvezménnyel! Hülye! mondom utólag magamnak, hogy utazott volna a kép Finnországba, ha tényleg elszáll az agyam és megveszem? Pedig olyan "munkácsy-s", szép kép, part, patak, pad, szerelmes pár. Elmúlt, már nem akarom megvenni, utána olvastam a "művésznek", ontja a "műveket", gyanús, ennyit nem lehet festeni, és gyanús az is, hogy másolatok. Volt még valami más is gyanús: a vizet ábrázoló képek előtere "furcsa", nem tudom megmagyarázni, de olyan érzés, mintha lefele görbülne a kép alja. Megvan, a teleobjektív csinál ilyet, ha lefotózol egy hosszú folyosót vele, a közel eső dolgok elhajlanak, mintha a folyosó lehajlana a mélységbe. Megvan, ezek a festmények ügyes másolatai valami fényképnek. Nem realisztikusak. Pedig a technika nagyon életszerű hangulatot ad nekik. Ennyit a festményekről. Ha kell majd az új lakásba, kérek vagy veszek egy NagyAndit (azt hittem róla már írtam, de most nem találom), azok úgyis tetszenek, vagy Gockelt. Róla is írtam már. Esetleg olyan kacsás finn festményt, valami Kajander, vagy ki festeti "őket". Update: Kaj Stenvall a neve, kép beszúr, meg link is.
Na de ma! Fotó tanfolyamon annyira megtetszett az előadó egyik képe, hogy megkérdeztem, nem adná-e el. És eladta! Nekem! Meglepődött ő is, én is, de most van nem is egy, hanem 3 Huisz István fotóm! Érdekes technikával megdolgozott képek, számomra gyönyörű színekkel.
Ha a szkennerem be tudnám kalibrálni, beszkennelném, de nem tudom, elrontja a színeket, meg aztán mindenkinek máshogy van beállítva a monitora is, az élő kép színei úgyse jönének át. Meg aztán le is lopnátok, ha feltenném. Tessék eljönni hozzám, ha érdekel, megmutatom. Ja, ma a kalibrálásról, színtartományokról tanultunk. Éljen az SRGB! Éljen a szín-dinamika! Vesszen a veszteséges színkonverzió.
Update: beszúrok egy NagyAndit (is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése